A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

Továbbá: „Édes gyerekeim, ismételten kénytelen vagyok figyelmeztetni benneteket, hogy a tandíjfizetők közül egyesek még mindig nem teljesítették ez irányú kötelességüket.. Az oltár felé fordulva: „Ecce corpus meum..." Majd folytatva: „Ennek az iskola költségvetése látja kárát. Hallottad, Perjéssy fiam?... Credo in unum Deum..." Szép és tarka volt az élet a Szent Ágoston Római Katoükus Polgári Fiúés Leányiskolában. Pákh valósággal beleszeretett a hírközlésekkel, hivatalos bejelentésekkel, az olykor jóságos, de komoly megrovásokkal tarkított reggeli misékbe — „Ejnye, Péder fiam, mit hallottam, ni, hogy tegnap feleselni merészeltél az édesanyáddal! Ilyet többé meg ne halljak!" — és általában az iskola kedves, családias rendjébe. A városka meghitt, békés, háborút, politikai feszültségeket egyaránt figyelmen kívül hagyó, csendes életébe. A városka utcáin hajnalban, esténként méltóságteljesen végigbaktató tehénkékbe. A szerdai színes, szamaras kordés hetivásárokba. Az alkonyattájban hazaviharzó kondába. Az ósdi iskolaépületbe. „Ezt a két osztályt meg a fizikai szertárt egy régi istállóépületből építtette át a kamarás úr", büszkélkedett Rogóczi igazgatóhelyettes úr, amikor az első napon végigvezette Pákhot és Kondort az iskola épületében. „A sportpálya azelőtt libalegelő volt; a kamarás úr megvásárolta a várostól; a játéktereket meg az atlétikai pályákat Fekete kolléga készítette el a szülők meg a gyerekek segítségével. A kamarás úr minden évben építtet valamit az iskola számára." Pákh a kamarás urat is szerette. Szerette a világias, közvetlen modorát, a bölcs kiegyensúlyzottságát, a náci „szövetségesekkel" és a rendszerrel szemben kinyilvánított méltóságteljes, csendes, fölényes undorát. És főképpen azt, hogy valahányszor a kamarás úr után ment be az osztályba, a következő tanítási órára, minden alkalommal ott találta a katedrán keresztbe vetve a kamarás úr szép, bíborlila cingulusát. A kamarás úr általában az órája második felében, magyarázat, tételfejtegetés közben — a kamarás úr nemcsak hittant tanított, hanem történelmet is — rendszeresen tűzbe jött, s ilyenkor egy lendületes mozdulattal leoldotta a derekáról a cingulusát. Egy kicsit szorította a pocakját, őszintén szólva. Az óra végén aztán cingulus nélkül robogott ki az osztályból, és a főpapi felségjelvény a következő óra elejéig ott maradt a katedrán. A gyerekek sohasem nyúltak volna hozzá külön felszólítás nélkül, mert 275