A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

„Petres kartársat szépen kérem, fáradjon be a második óra utáni szünetben az igazgatói irodába: szeretném vele megbeszélni az üvegház tatarozását." Az iskolának ugyanis üvegháza is volt, ahol különféle ritka növényekkel kísérleteztek, és Petres tanár úr afféle mindenhez értő, barkácsoló ezermester volt. „Itt van Petres tanár úr?" Petres tanár úr természetesen ott volt: a reggeli miséken az iskola egész személyzete, beleértve a pedellust és a takarító néniket is, mindig teljes létszámban jelen voltak. Természetesen az is előfordult, hogy a kamarás úr a hivatalos bejelentések, felszólalások során elfelejtette, melyik résznél is hagyta abba a misézést, és egészen másutt folytatta. De a kamarás úr miséi így is hangulatosak, szépek és változatosak voltak: „Gyerekek, akinek még szüksége van valamilyen tankönyvre az iskola segélyező könyvtárából, ma délután két órakor jelentkezzetek Schneider tanár úrnőnél. A kanonok úr őfőméltósága újabb könyvküldeményben részesítette az iskolát... Majd szépen, levélben megköszönjük neki, és a levelet minden osztály két legjobb tanulója aláírja... Dominus omnipotens..." Vagy: „Kovács fiam - nem Kovács Pista; Kovács Elemér mondd meg, fiam, édesanyádnak, hogy holnap reggel mise után beszélni szeretnék vele... Nem: holnap bemegyek a megyeházára... Hát akkor majd holnapután. Az iskola veteményeskertje ügyében... Sursum corda..." Az iskolának ugyanis, a kísérleti üvegházon kívül, két veteményeskertje volt: a kisebbiket Petres tanár úr hasította ki a tulajdon veteményeskertjéből, mezőgazdasági oktatás céljaira — itt tartotta tavasszal, ősszel a gyakorlati, szemléltető foglalkozásokat. A rossz nyelvek szerint elsősorban azért, hogy ingyenmunkában műveltesse meg a tulajdon kertjét is a tanulókkal. De hát a népek sok mindenfélét összebeszélnek, ha éppen ráérő idejük akad — és az még a legnagyobb munkaidőben is akad —, és az igazság az volt, hogy Petres tanár úr kihasított veteményeskertjéből legalább annyi zöldségféle került az iskola konyhájába — az iskola a késői vonatokkal, autóbuszokkal hazajáró meg a szegényebb sorsú diákok számára konyhát is üzemeltetett —, mint a másikból. A másik veteményeskertet, a nagyobbikat Kovácsék — nem a Kovács Pistáék, hanem a Kovács Elemérék — kezelték, szerződéses alapon. 274