A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

vidék. Ha megkezdődik a szőlőszüret, két álló hétig öt-hat gyerek lézeng majd az osztályokban. Iparosok, kishivatalnokok gyermekei. De a szilva­szüretnek egy-két nap múlva vége. Akkor majd sok mindent bepótolhat­tok — jegyezte meg jóságosan. — Jó gyerekek ezek. Jólelkű népek élnek itt. így is volt, és erről mellesleg személyesen is meggyőződhettek. Kondor ugyanis túlságosan sokat talált becsemegézni a korán érő csemegeszőlők­ből, s úgy vélte, ennek a következményein csak egy alapos vörösborkúra segíthet. (Kondor megszállott híve volt minden természetes gyógymód­nak, és eleve elvetett minden patikaszert!) Csakhogy az élelmiszerboltokban, vendéglőkben tátott szájjal bámul­tak rá. — Vörösbor, tanár úr? Ezen a vidéken nem nagyon termelnek vörösbornak való szőlőfajtákat. Kadarkát, azt igen... De tessék talán egy jó rizlinget, tanár úr... Kondor már nem is lepődött meg rajta, hogy minden ismeretlen kis boltban, vendéglőben tanár úrnak szólították: a városkában nagyon gyorsan terjedtek a hírek. Viszont ragaszkodott a vörösborhoz: nem kért a rizlingből. Annál jobban meglepődött, amikor még aznap este valósággal egymásnak adták a kilincset tanítványai kedves szülei mo­solygós háziasszonyuk portáján. A látogatók a házisszony kezébe nyomtak egy, olykor két tüzes vörösborral teli üveget, és már mentek is. — Hallottuk, hogy a tanár úr vörösbort keresett a városban... Hát hoztunk egy cseppet, ha már azt szereti... Kondor, azon a bizonyos lugasbeli esten, restelkedve vallotta be a kamarás úrnak: — Már nem győzöm hova tenni a sok vörösbort, kamarás úr. Nem tudom, hogyan terjedhetett híre... De a kamarás úr csak legyintett. — Kis városka ez, édes fiam. Itt hamar megtudnak a népek mindent. Hanem azért a másnap reggeli mise során, Úrfelmutatás és az Ite, missa est között, a kamarás úr mégis bejelentette: — Igaz is; mondjátok meg kedves szüleiteknek, ne küldjenek több vörösbort Kondor tanár úrnak. A hasa már rendbe jött: nincsen több vörösborra szüksége. A kamarás úr általában mindig a reggeli mise során, Úrfelmutatás és a mise ünnepélyes befejezését bejelentő Ite, missa est között szokta közölni az iskola tanulóival — olykor a tanári testület tagjaival is — a szükséges és hivatalos tudnivalókat. 273

Next

/
Thumbnails
Contents