A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

a szülőkkel és így tovább. Hát ezért is kaptad a negyediket. Máskülönben nem lesz bajod velük: nagyon jó gyerekek ezek... A gyerekek valóban nagyon jók voltak: a városkán kívül mintegy tíz-tizenöt környező község részesült abban a megtiszteltetésben, hogy ebbe az iskolába járathatta a gyerekeit, s a tanulók zömét ezek a bejárók alkották. Minden reggel vonaton, autóbuszon, sőt voltak olyan kisdiákok is, akik négy-öt kilométernyi távolságból gyalogszerrel jártak az iskolába: bőven akadtak közöttük, akiknek reggel ötkor, fél ötkor kellett kelniük, hogy idejében beérjenek. — Az első órákon sohase írassatok iskolai dolgozatokat — figyelmeztette Pákhot és Kondort, a két újoncot Rogóczi igazgatóhelyettes úr -, a késő őszi meg a téli hónapokban gyakran késnek a vonatok, buszok, van úgy is, hogy a vidékiek fele be sem ér az iskolába... De bepótolják, ne féljetek. Szorgalmas gyerekek ezek, ne aggódjatok. Pákh nem is aggódott, mindössze azon lepődött meg, hogy már a tanítás második hetében egyik napról a másikra félig üres osztályokkal találta szemben magát. Különösen a két felső osztályban, s még különösebb volt, hogy a lányok közül hiányoztak a legtöbben. Pedig sugaras, szép, meleg napok szórták az ősz aranyát: a hiányzásokat még semmi esetre sem okozhatták a későn befutó buszok, vonatok. S ráadásul a városi tanulók közül is sokan hiányoztak. A harmadik napon aztán nem állta meg; Rogóczi igazgatóhelyettes úrhoz fordult: — Nem tudom, mi lehet az oka: a felső osztályokban napok óta aránytalanul sok a hiányzó... Talán csak nem követtem el valami hibát ellenük? — Az én osztályaimban is sok a hiányzó — kapta fel a fejét Kondor. — Még az alsó osztályokban is. Rogóczi igazgatóhelyettes úr elnevette magát. — Rá se rántsatok, édes gyermekeim: most van a szilvaszüret. A fiúk szedik, a lányok segítenek a befőzésnél. Nem láttátok az udvarokon a nagy lekvárfőző üstöket? Piriké is két nap szabadságot vett ki: ez már az itteni életformához tartozik. Okosabb, ha be sem írjátok a hiányzókat. Kár rontani a statisztikát... — De a tananyag? Azzal mi lesz? - kérdezte Kondor megdöbbenve. — Majd bepótoljátok novemberben. — Októberben — javította ki Kondor pedánsan. Rogóczi igazgatóhelyettes úr ismét nagyot kacagott. — Októberben? Hol élsz, édes fiam? Ez itt gyümölcs- meg szőlőtermelő 272