A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Rácz Olivér - A konda

A konda A késő délutáni órák voltak ebben az álmatag, csendes kisvárosban a legkedvesebbek. Az alkony szürke köde még nem érte el a távoli dombok lágy körvonalait, az útszéli akácfák lombján még átaranylottak a napsugarak, s valahol a város végén, három mély, figyelmeztető búgással megszólalt a kondás kürtje. Az utca pillanatok alatt elnéptelenedett: néhány perc múlva már röfögve, fújtatva, vad vágtában száguldott végig a városon a hazatérő konda. A hatalmas, fekete kanok és a testes anyaállatok az úttesten, a fiatalabb nemzedék sűrű, rendezetlen hadoszlopban robogott végig a járdán. A városka főutcája aszfaltozott járdával dicsekedhetett; ahol a konda egyes kis csoportjai éles kanyarral befordultak a mellékutcákba, vastag, fehér porfelhő kavargott a nyomukban. Az emberek behúzódtak a kapualjakba, vagy a nyitott kapuk mögött várták az udvarokba hármasával, négyesével, olykor — de ez csak egy-két szerényebb háznál fordult elő — magányosan a moslékos dézsa irányába beviharzó sertéseket, mert a konda nem tért ki senkinek és semminek. Egyszer egy későn ocsúdó, játékába feledkezett gyerkőc menekülése során a járdán hagyta a kis játékszekérkéjét, s mire a konda elviharzott, már csak néhány törött lécdarab és három elárvult kerék búsult a járda szélén és az úttesten. A negyedik kerék valahol egy messzi árokban kötött ki. Amerre a konda elvágtatott, mindenütt zárva voltak a leeresztett redőnyökkel, zöld zsalugáterekkel elsötétített ablakok — nem éppen a konda miatt; egyszerűen ez volt a szokás nyár idején —, csak a város vágóhídi hites húsvizsgáló ellenőrének az ablakán könyökölt ki két derűsen szemlélődő fiatalember. Ingujjban, de szépen megkötött, élénk színű nyakkendővel: fiatal tanárok voltak, és a város értelmiségi rétegének körében íratlan szabály volt a nyakkendőviselés. A szeptember eleji, még nyári meleget árasztó, fülledt napokon is. — Tanár urak, hát mért nem zárják be azt az ablakot: mind bejön a szobába az a büdös sertésszag! 260