A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - A földi

a legrosszabb, a falakkal megbarátkozni... Itt csak elfogadni lehet a dolgokat vagy bepalizni, tudja, a simák, azok, akik mindig mindenütt simák, vagy hogy is, akiknek a feneküktől az orruk hegyéig mindenük gömbölyű, azok jobban viselik... De az olyanok, akik naponta újrajátszszák a tárgyalást, vergődnek. Ezek égetik magukat, ezek pusztulnak... — S maga hová tartozik? — Naponta kötözöm magam a keresztre. Keresztes, itten úgy mondják. Kezdetben még van a büszkeségből, ehhez jön a sértettség, ez keveredik eggyé a vérünkkel. Esténként sokáig azzal aludtam el, hogy reggel nyílik a cella ajtaja, az irodába vezetnek, és csak annyit mondanak: tévedés történt. Kis ráncú mosoly fut a képviselő arcára, Tekla megáll a beszédben. „Biztatna? Vagy a fölény mosolya?" Enged benne a feszültség. — Folytassa. — Az nő meg, a belső világunk, képviselő elvtárs, némelykor betegesen naggyá. Ezzel mit kezdeni? A háborgásokkal? Tehetetlen kutyavadságunkkal? ... Itt elváltoznak az emberek, a reggeli sorakozókon, ahogy a vigyázznál lekapjuk fejünkről a sapkát, nagyjából már tudom, ki lesz hisztis, ki lesz alvajáró bámész vagy a börtön sátánja. Vittek már innen embert a bolondokházába is... Tizenhét nap híján két éve vagyok itt, lassan egy leszek a börtönnel: lemeztelenedek. Túl vagyok már a testi szégyenen, a szemérmességen: mikor fürdünk, és tanácstalanul lóg a micsodánk, valahogy akkor érzem magam egyenlőnek a többiekkel... Érti ezt, képviselő elvtárs? A meztelenség mint az egyenlőség állapota ... És a testi fajtalankodás, írtak erről már sokat meg fognak is, de ne kívánja megismerni közelről. Etetnek velünk mindenféle francokat, de a herék a börtönben is termelnek. És ha görcsöt kap az ember farka, az ideológiás duma gyenge borogatás. Undorodik az ember, mégis magához nyúl. Különösen a fiatalabb j a meg a gyengébb eresztésűek, undor, mégis elfogadja a simogatást. Kéri is. Viszonozza is. Tartják ezt, az őrök, a nevelőtisztek, de a lecsúszásnak ott van a lehetősége. És a kényszere... Érti ezt, képviselő elvtárs, az igazságtalanság érzése és a lecsúszás kísértése, együtt. —A jót itt is értékelik — vetette közbe a képviselő —, az engedelmességet, a fegyelmet... — Engedelmével, és az alázatot, aztán ilyenekből lesznek az imádkozok. Meg a buzik. Meg a bárányok. Az olyanok, akik — ha kell — képesek napokig egy helyre nézni. 24