A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Dobos László - A földi

— Bennem bízik? — kérdezte váratlanul a képviselő. — Nem. Mi most ellenfelek vagyunk. Megbántottam, tudom. Jóakarattal volt irántam, visszaéltem vele. Passz. Elvesztettem ezt a kört is... Tudom azt is, hogy nem vállalja fel az ügyemet, inkább profitálni akar belőlem, ami érdekes... — Amikor hozzám jött, miért kezdte hazugsággal? — Eddig minden fellebbezésem eredménytelen volt. Már nem hiszek a kérelemben. Áldozati bárány vagyok, ezt érzem. És egy ilyen mindig kell, aki által a többiek megtisztulnak, vagy legalábbis azt hiszik... Rám öntötték mások mocskát is; a fehér asztalnál még sokan voltunk, akkor mindenki pertu. Szevasz, kocc, szia, kocc — ott ez a himnusz. És bújni az erősebb bőre alá, és ha zsazsáról van szó, csókolni a séf fenekét is. Mert a góré az adhat, a fehér asztal rengeteg hazugság... A mosoly ottan a sátán. És ha veszélyt szimatoltak, hamar a nyúlcipő és irány a kijárat, ablak, ajtó, mindegy, csak elfelé — menekülni... Erre én élő tanú vagyok. Elég néhány nap, és a rózsaszín arcok megsápadnak, elkékülnek vagy zöldülnek... Ezért nem hiszek. Kinek kell egy ilyen faszi, aki nyakig ül a szarban? Engedelmével, van maguk közt olyan, aki megfogná a kezem és kivezetne innen? Aki úgy olvasná rám a verést, hogy tűréssel számoljam az ütéseket? Aki úgy ítél, hogy én abban megnyugodjak?... Ezért nem hiszek... Engedelmével, hosszan mondom, két év óta ez az első lehetőségem. Nem mindenki rossz, tudom. A java nép menne torony iránt. így dolgozni meg így intézni az ügyeket, az igazság nyomán. Csak ehhez a tíz parancsolatot kéne mindenki homlokára sütni, az utcasarkokra szocialista Krisztusokat állítani... Engedelmével, a baj a kanyarodással van, amikor letérünk a fehér csíkról, vagy hát amikor rákényszerülünk erre. Hogy miért kezdtem hazugsággal azon a bizonyos estén? Szavaltam volna a pórul járt Pistike meséjét?... Kényszerítve voltam, hisz ez az, a mi életünk végtelenje a kanyarodások, az eltérések, a letérések, no és a megkerülések — mostan ez már labirintus... A képviselő kikérte „földije" vizsgálati iratait. Látszólag hamar áttekinthető élet, a háború utáni hónapokban tűnt fel, a rendezkedés első nagy felvonásában: aláíratlan igazolás arról, hogy segítette a partizánokat. Részt vesz Vízköz nagybirtokainak államosításában, azután járási szintű tisztségek, a mezőgazdasági osztály előadója — sokáig a dolgok és az események peremén. Ezt követően kerületi instruktor, minősítései szűkszavúan elismerők: fáradságot nem ismerő, elvhű szolgálatkész, ez a jelző a leggyakoribb — szolgálatkész. 25