A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Mács József - Haldoklás

helyi szervezete, úgy szét is esett. Azokban a hónapokban rendkívül szenvedtető volt minden, nem volt fénye a napnak, színe a virágnak, ünnepnapok sem voltak. A felesége olyan gyorsan hervadt, mint az öntözetlen virág. Varrt, kézimunkázott, olvasott egész nap, és bámult ki az ablakon, meg órákig elálldogált az Ohře kertjüket nyaldosó partján, és ő reszketett a félelemtől, hogy beleveti magát a folyóba. Jó állása volt, szépen keresett, de boldogságuk virágszirmait letépte az idő. Teltek-múltak az évek, és az sem változtatott a hangulaton, hogy a lányaik leérettségiztek, s Klára elvégezte a tanárképző főiskolát. A férjhez menésük sem adta vissza a kedvüket. Feleségének a búskomorsága komoly aggodalmat keltett. Járt vele orvostól orvosig, tömték bele a gyógyszert, verték bele az injekciókat, senki nem tudott pontosat mondani a betegségéről. Egyik vergődő, álmatlan éjszakájukon ő maga tárta fel a baját. — Nem bírom itt tovább! Meghalok, ha nem megyünk el innen! — kiabálta hisztériásán, és fejét a párnába fúrta, úgy zokogott. — Hová menjünk? Itt hagynád a lányainkat? — igyekezett őt felrázni, megnyugtatni. — Megfulladok, levegőváltozásra van szükségem, nem érted? — markolt bele fájdalmasan a hajába. — Jól van — mondta, és az orvos is helyeselte a levegőváltozást. Levelet írt egy királyhelmeci embernek, akivel Loketban barátkozott össze, hogy egészségügyi okokból elköltöznének oda, ha kapna lakást és munkahelyet. Elég hamar megérkezett a válasz, hogy lesz lakás és munkahely is a fölépült bútorgyárban. Költözködtek megint egy további idegen helyre, de már magyarok közé. Ismerkedtek újra a kisvárossal, a szomszédokkal s ő a bútorgyárral. Kicsi volt a bérelt ház, de kettőjüknek megfelelt. A tiszta, jó levegő, a másféle környezet visszaadta a felesége színét, korábbi jó hangulatát, meghozta az étvágyát, szomszédolóvá tette. Loketban egy évig sem ment annyit, mint Királyhelmecen egy hét alatt. Néha már bosszús is volt, amikor nem találta őt otthon, csak az üzenetét olvashatta: étel a sparhelten, szóda a hűtőben! Soha nem szaladt utána, örült, hogy visszatért az életkedve az új környezetben. Dehogy tette volna otthonülővé! Neki is jót tett a helyváltoztatás. A bútorgyárban számos újítási javaslatot terjesztett be, amelyből néhányat elfogadtak és hasznosítottak. Szerették a munkahelyén és a kisvárosban, s a végén még szőlőföldet is mértek részére, pedig szőlőműveléssel soha nem foglalkozott. Szerencsére segítségére volt egy jó szakkönyv meg a kertészkedő szomszédok tapasztalata. 245