A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Mács József - Haldoklás

Hasznosak voltak a Királyhelmecen töltött évek. Gondoltak egyet a feleségével, és mentek Ózdra, Zománcra, Ökröshorvátra. Akkor már csak a testvérei közül éltek néhányan, szüleiket úgy temették el évekkel korábban, még löketi tartózkodásuk idején, hogy csupán a késve érkezett táviratot és gyászjelentést kapták meg. Egyszer Harasztiban is megfordultak. Végigsétáltak a falun, megnézték a házukat, elbeszélgettek az emberekkel. A plébános és a fogatlan vasutas elköltöztek már az árnyékvilágból. Hosszú királyhelmeci tartózkodásuk alatt csak a lányaikhoz nem utaztak Karlovy Varyba, Pilzenbe vagy Týn nad Vltavouba. A gyermekei és az unokái látogattak el nagy ritkán hozzájuk. Aztán abbamaradt az időnkénti ajtónyitogatás, nem jöttek a lányai és az unokái, értetlenül néztek egymásra a feleségével, s az aggódó szorongás belefészkelt a lelkükbe. Valami bajuk történt biztosan. Mikor egymás után sorra elérkezett bérelt házukba lányaik zátonyra futott házasságának húré, egyszerre fojtogató lett Királyhelmecen is a levegő. Felesége visszaesett régebbi búskomorságába, felhagyott a szomszédolással, bezárkózott újra a négy fal közé, és átsírta a nappalokat és az éjszakákat. Azt hitte akkor, hogy vele együtt ő is megbolondul. Megint levél, levelek özöne Loketba, hogy visszatérhessenek a házukba. Hogy kimenjen belőle a lakó! Aztán ismét rakodás a vagonba, készülődés a hosszú és gyötrelmes útra. Milyen csillagzat alatt született, hogy annyiszor kellett lakhelyet változtatnia? Hol hibázta el a lépést, hogy azóta sehol nem lehetett tartósan maradása? Egy dolog teljesen nyilvánvaló. Harasztival kezdődött el családjának a kálváriája. Az ország pereme felé tartott, amikor más irányba is mehetett volna. És a felhúzott óra lassan lejár. Érzi, itt a vég, beáll a szűk löketi utca kövezetén. Nem az elmúlás fáj, hanem az, ahogyan elmúlik. Irdatlan messzeségben a szülővárosától. Mire halálhírét veszik Ózdon, Zománcon, Ökröshorváton, már régen eltemették. Legutolsó és végleges költözködése napján sehol nem kondulnak meg emlékére a harangok. 246