A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988
Hogya György - Álarcok kora
Először felsorakoztak a fal mellett, majd egyenként jöttek a szoba közepére, miközben különböző mesterségeket utánoztak jellegzetes mozdulatokkal. Aurél még mindig azon törte a fejét, vajon miféle tréfa sül ki az egészből, és vajon melyik ismerőse rendezte meg ezt a színjátékot. Eközben az egyik szereplő mintha megsebesült volna, jajgatva, rángatózva fetrengett a földön, és bár Aurél nem láthatta az álarcok miatt a szájukat, kitűnően értette és követte az eseményeket. Ekkor az egyik fotel mögül hirtelen a Halál tört elő annyira megrendítően kegyetlenül örvendezve újabb zsákmányának, hogy Aurél hátán végigfutott a hideg, megijedt, és kimeredt szemmel bámulta a jelenetet. A többiek is rettegve húzódtak félre az útjából. Ekkor a „beteg" ember dolgozni próbált, egészségesnek tetette magát, hogy becsapja a Halált. Az nézte egy pillanatig, majd váratlanul megragadta a hajánál fogva, és elvonszolta ... A történet minden egyes mozzanata belevésődött: az áldozat vonaglása, a Halál kegyetlen, őszinte öröme, amely azonban ahelyett, hogy természetességében, törvényszerűségében megnyugtatta volna, bizonytalansággal töltötte el, amely bizonytalanság aztán egész este a lelkére nehezedett. Végül a színészek lekapták álarcaikat, és mosolygó arcuk úgy űzte el a történet komorságát, mint az ébredés a rossz álmot. Rövid búcsúzkodás után éppolyan gyorsan távoztak, mint ahogyan meglepték a szobát. Nem lehetett tudni, merre mentek, talán a kocsmának vették útjukat, talán egy másik háznak, de ez tulajdonképpen nem is érdekelte Aurélt. Eltelt csodálattal. Anyjára tekintett, aki azonban némán állt az ajtóban. Aurél töltött magának egy pohár italt — ezt igen ritkán tette —, és visszaült a fotelba. Jóleső felszabadultsággal gondolt az előbbi jelenetre, a halál borzongató közelségére és arra a Gregor Samsa-i tehetetlenségre, amelyet az „ilyen" átváltozások magukban hordanak. Agyát átjárták a gondolatok, és az ajka körüli halvány mosoly amellett, hogy az illúziókeltés, a szellemi önkielégítést jelentő színjáték pártolásáról árulkodott, elfogadta azt a Samsa-i átváltozás körüli értetlenség elleni tüntetést is, amelyet az előadás számára jelentett. Ekkor valaki gyengéden megérintette a vállát. Az anyja állt mellette, és kezében egy maszkot szorongatott. Fekete, kemény, de könnyű fából készült álarc volt, valahol Afrikában égethették ki. A felfelé ívelő szemöldököt, vastag, előreugró ajkakat ábrázoló arc domborodó homlokán három fehér párhuzamos vonal húzódott cikcakkban fültől fülig. 202
