A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Grendel Lajos - A szabadság szomorúsága

A szabadság szomorúsága Hatan ültünk együtt a Tatran expresszen, újságírók, kiadói lektorok, középiskolai tanárok vegyesen. Kassára utaztunk arra a nyelvművelő szemináriumra, amelyet változó színvonalon és változó érdeklődés mellett, évente rendeznek meg. Mind a hatan régtől ismertük egymást, leginkább az egyetem magyar tanszékéről. A társalgás kezdetben úgynevezett közügyek körül forgott, amelyeknek a megoldásáról az „okos" ember hamar letesz, belátva, hogy megoldhatatlanok. Nem kapcsolódtam be a beszélgetésbe, hanem egy nagyon szép kiállítású, elegáns könyvet vettem elő az útitáskámból, s annak az olvasásába merültem. Hadd idézzek néhány mondatot a könyv bevezetéséből. „Azt a jelentéktelennek nem nevezhető területet, amelyet az istenáldotta Magyarország foglal el Európa térképén, különböző irányban haladó, különböző — hol kisebb, hol nagyobb — folyók szelik át, és adnak életet és mozgatóerőt a lakosság ezreinek. Mert ha van olyan hasonlat, amely megérdemli, hogy kivétel legyen a minden hasonlat jogosultságát tagadó általános szabály alól: az a hasonlat az, amely szerint a folyók az emberi test ereihez hasonlíthatók. Ahogy az erek számtalan kígyózó kanyarulaton keresztül eljuttatják a vért a legtávolabbi végtagokig, és ahogy minden testrészt, amelyen átáramlanak, tápanyaggal látnak el (s ez az élet elengedhetetlen feltétele); de kárt okoznak, ha túlontúl heves a tolulásuk: ugyanilyen üdvös és jótékony a folyók élete az állam testében, hacsak vad erejük át nem tör minden határt." A könyv, amelyből a Soltész Gáspár fordította mondatokat idéztem, Alois Freiherr von Mednyansky Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungarn című műve, s épp azokban a napokban jelent meg a Tatran és az Európa Könyvkiadó közös kiadásában. Mednyánszky Festői utazása hamar felkeltette a társaság érdeklődését; nem csoda, magunk is a Vág folyó festői völgyében utazunk éppen, ámbár fordított irányban, a torkolattól a forrás felé. Kapva kaptam az alkalmon, hogy közös szórakozásunkra további részleteket olvassak fel a könyvből. íme: „Margita szikláinál vagyunk, a Vág legveszedelmesebb pontján, ahol 182