A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988
Grendel Lajos - Az unokatestvér
a folyó másik partja csupasz, meredek fala derékszögben szeli a víz szintjét, s parti fecskék vájtak odúkat belé. A másik oldal meredek partja optikai csalódást okoz, mert előterében a folyó kevésbé látszik szélesnek, mint amilyen a valóságban. Az ilyen optikai csalódásnak pedig kiszámíthatatlan következményei lehetnek. Ezért gondolom, hogy talán nem is olyan véletlen, ami történt velem, s hogy éppen itt történt, és nem máshol. Délután négy óra volt, egyedül napoztam a kis tisztáson, feleségem leúszott a falu határában álló malomhoz, ami legalább egy kilométerre volt. Hanyatt feküdtem a pokrócon, arcomat zsebkendővel védtem a naptól, lábamat pedig, mert lelógott a pokrócról és a fű csiklandozta a talpamat, térdben kissé felhúztam. Nem aludtam, ez biztos. Erre akár megesküdnék, de fölösleges, mert vannak más bizonyítékok is. Az járt a fejemben, hogy letelt a szabadságom, holnap hazautazunk, s hogy milyen sóhajtásnyi idő a két hét, ha jól érezzük magunkat valahol. S ekkor megszólítottak. — Bandi! A nevemet hallottam, persze hogy rögtön levettem arcomról a zsebkendőt. Ismeretlen, fürdőruhás lány állt fölöttem. Az arcára nem emlékszem, annál inkább a két piros szalagra a vörösesszőke hajában, a vörösre lakkozott körmökre a lábán, meg hogy a folyóvíz friss, nyers szaga áradt a bőréből. — Nem ismersz meg? Szilvia vagyok. Talán a két piros masli tette, nem tudom, mindenesetre jóval fiatalabbnak látszott nálam. — Szilvia vagyok — ismételte. — Az unokatesvéred. Erre tényleg felálltam, és megfogtam a kezét, hogy meggyőződjem róla, nem képzelődöm-e. Éppen egy fejjel voltam magasabb nála, s amikor elkaptam a kezét, állam véletlenül súrolta a homlokát. — De hát nekem nincs unokatestvérem... Illetve van egy... De az férfi, elmúlt már negyvenéves, és Kanadában él. Soha nem láttam, csak fényképen. A lány kivette kezét a tenyeremből, és hátrább lépett, mintha megbántódott volna. — Ugye, megmondtam, hogy el fogsz felejteni? Emlékezz rá! — Elfelejteni? — Pedig azt mondtad, hogy te csak velem lehetsz boldog, mert én vagyok a legközelebbi nőrokonod, én hasonlítok hozzád a legjobban. Ha lenne nővéred, akkor őt szeretnéd, mert a testvérek közötti szerelem 175
