A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Grendel Lajos - Az unokatestvér

Az unokatestvér Minden történet elsősorban önmagából érthető meg, csak azután a körülményekből, amelyek létrehívták. Ennyi magyarázattal azért tartozom. Mert az alább következő történetből sem a valóság hiányzik, hanem a habarcs, vagyis az idő, ami összetarthatná az elemeit. Barátom, akitől ezt a történetet hallottam, rövid ideig évfolyamtársam volt az egyetemen, s most egy vidéki városka gimnáziumában tanít. Több mint tíz éve nem találkoztunk, először meg sem ismertem, amikor megszólított az utcán. Egyhetes tanfolyamra küldte a munkaadója, s éppen ebédelni indult, amikor meglátott engem kijönni az Egyetemi Könyvtárból. Némi tanakodás után a Lakatos utcai borozóban kötöttünk ki. Barátom eléggé megviseltnek vagy inkább riadtnak látszott, szóvá is tettem. Ekkor mondta el a történetét, s amikor a beleegyezését kértem, hogy megírhassam, azzal a feltétellel járult hozzá, ha elhallgatom a nevét. „Tavaly egy dél-magyarországi városkában nyaraltunk a feleségem rokonainál - fogott bele a történetébe, és lehalkította a hangját. — A városka a Nagy-Magyar-alföld közepén fekszik, s néhány középületétől meg a szép templomaitól eltekintve, falusias jellegű, mint a legtöbb városka arrafelé. Feleségem rokonai egyszerű, józan emberek, szeretnek sokat enni, és szórják a pénzt, mert van mit. Nem messze a városkától szelíd, szennyezetlen folyócska kanyarog napnyugati irányban a Tisza felé, és mi minden délután megfürödtünk a vizében, hogy legyűrjük a kiadós ebéd utáni fáradságot és álmosságot. Ahogy medre és partja, úgy neve is van a folyónak, kék csíkját szakértő térképészek keze minden atlaszba berajzolta. Nevének azonban a történet szempontjából elhanyagolható a jelentősége, mert amelyik történetből hiányzik az idő, ott a pontos helyrajz sem fontos. De mivel az adót a láttatásnak minden elbeszélésben meg kell fizetni — s itt kissé gúnyosan nézett rám -, annyit elmondok legalább, hogy a folyó innenső partját, ahol sekélyebb a meder, s szárazabb évszakokban messzire kiteríti kavicsát a víz, tisztásokkal megszakított nyárfaberek sávja kíséri a legközelebbi falu határáig, míg 174