A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Gál Sándor - Isziná, iduká

hallgattak. Némaságuk, akár a föld estéh csendje: mély és súlyos. Vártak, és nem volt bennük sem kérdés, sem bizonyosság. Az élet egyetlen vastörvényt kovácsolt számukra, azt élték: megmaradni! A túlélőknek pedig: pótolni a veszedelmek, viharok okozta pusztításokat. Ahogy és amikor lehet. Mind, aki teheti, akinek maradt hozzá ereje. De a háborút követő hónapokban még sem az ösztönök, sem az értelem nem oldódott az új valóság befogadására. Csak a várakozás csendje lett egyre nehezebb. Hogy miként döntenek róluk, sorsukról, a folyó ide eső oldalán maradottak holnapjáról. A május nem hozott e kérdésekre választ. Se szó, se írás, se égi jel nem mutatta a jövőt. Az emberekben még nem ért véget a háború - csak kívül látszott a béke, bévül mélységes űr és bizonytalanság lakozott. Ebben a fénytelenségben a falu nyugalmazott iskolaigazgatója, Vassy Kálmán rektor úr cselekedete fordította az emberek figyelmét a jövendő irányába. Mint egykor Jézus a tanítványokat, Vassy rektor úr is maga köré gyűjtött fél utcányi embert, s az iskolába vezényelte őket, azzal a szándékkal, hogy a háborús hetekben lóistállónak használt tantermeket kitakarítsák, s alkalmassá tegyék emberi használatra. Vassy rektor úr elgondolását az új hatalom képviselője, a komisszári rangra emelkedett Krajczáros István sem ellenezte, mert úgy ítélte meg, hogy a szanaszét kóborló gyereksereg helye nem a szétlőtt tankok és autóroncsok között van, hanem az iskolában. így hát a rektor úr kezdeményezését nem akadályozta. Az egykori jegyző tisztét betöltő Havran Fero pedig fütyült az egész falura. Amióta a homoki tanyáját szétlőtték, a faluban lakott, s mint egyetlen szlovák emberre, most reá hárult minden hivatalos tennivaló. Csakhogy Ferót a hivatala egyáltalán nem érdekelte; volt, hogy naphosszat be se nézett az egykori jegyzői irodába. Fero — tanyasi ember lévén — a természetet szerette, amolyan kinti ember volt, s mint ilyen, szenvedélyes vadorzó, azaz rapsic hírében állt. Legalábbis amíg a régi hatalom működött. Most azonban sem törvény, sem a törvény emberei nem álltak fölötte. Fero maga lett a törvény. A háborús pusztításokból hátramaradt fegyverekből kiválasztott magának néhányat, és ha csak tehette, vadászott. A falu hétköznapi bajait, azok elegyengetését nyugodt lelkiismerettel bízta rá Krajczáros bácsira. - Te lenni öregebb, te tudni jobb, csinálj, mi tetszik! A helyi hatalom ilyetén való demokratizálása Krajczáros Istvánnak kedvére volt, s ennek alapján az iskola kitakarítása a hatalom hallgatólagos jóváhagyásával kezdetét is vette. Az egyik nagyterem ablakai valami csoda folytán megmaradtak, így Vassy rektor úr úgy döntött, hogy ezt 146