A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Gál Sándor - Ítéletidő

feleségét is igyekezett rávenni, hogy kortyintson párat, de az asszony elhárította az italt. - Nem jöttek - suttogta megállás nélkül. - Nem jöttek... Nem jöttek értünk... — Nem - mondta Balogh János. — És már hiába is jönnek, mert őket ebből a házból csak egyetlen helyre vihetik ezután az éjszaka után. Balogh János ritkán ivott, nem is kedvelte az italt, de most hamarjában megivott fél üveg pálinkát. A nehéz szesz csakhamar elkábította, és nem sokkal később már nem hallotta az asszonya hangját sem, pedig felesége megállás nélkül tovább ismételgette: — Nem jöttek... Nem jöttek... — Meghibásodott hanglemez a dunyhák között. Most merre, hova? Aki senkinek se kell, cselédnek, szolgának, mit tegyen a sínek mellett? Hová forduljon, kihez? Kitől kérjen fedelet, falás kenyeret, meleg ételt — nem magának: gyermekeinek. Hol van, aki segíteni tudna? Ki az? Ember? Isten? Nyiresi két társával déltájban hagyta el rekettyési rejtekét. A tüzet se oltották el, égjen, amíg égnivaló, haljon hamvába a maga emberségéből — vagy miből is? Vissza se néztek a lángokra. Minek? A faluban sem történt semmi; ami megtörtént, az sem volt igaz. Aki elbújt, elmenekült, aki köddé-faggyá vált, aki tűzzé, ártéri fűzzé vált éjszakára, visszavedlett emberré, könyörtelenül. Várakozva rettegéssé. A rettegésből fölfakadó farkasösztönné. Valamiféle megnevezhetetlenség maradványa — ez volt minden, ami az éjszakát követte. Vagy nem követte semmi az éjszakát? Volt, akiben megmaradt és tovább sötétlett-fénylett kéklőn és dermesztőn. Az udvartalan holdban, amit láttak: szent Dávid hegedült — némán. És az emberek semmit se értettek abból, ami történt... Ami nem történt meg! Nem jöttek... De miért nem jöttek? Miért? Miért kellett a járható út? Miért, ha ok nélkül semmi sem történik ezen a világon? Utat sem takarítanak fölöslegesen. Valami reccsent. Mintha fagyott faág hasadt volna le törzséről. Vagy mint amikor eltörik a kocsi rúdja. Utána csend, talán percnyi. Aztán újrakel minden zaj, dohogás, fémek összekoccanása: kalapács pendíti a 138