A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Gál Sándor - Ítéletidő

de a válasz jöttéig sincs erő figyelni — visszabuknak a félálom bódulatába. Még ez a legjobb: a se éber, se alvó állapot. Ez a libegés — ég és föld fölé emelő... Se éhesen, se jóllakottan. A lapátok a malom vakolatlan téglafalának támasztva. Ahogy a parancs szólt. Lehettek már vagy százan. Utolsónak özvegy Mária jött, nagyken­dőt kötött a vállára. Özvegy Máriának három lánya volt : kis Mari, Zsófi és Ilonka. A legidősebb most volt tízéves. Zsófi nyolc, Ilonka hat múlt az őszön. Özvegy Máriának a férjét, Józsefet, a doni vihar temette be. József a hír szerint megfagyott. — Miért jöttél el a gyerekeid mellől? — kérdezték Máriát. — Nem akarok lajstromra kerülni — lehelte az asszony. Három gyermekének iskolában lett volna a helye — ha lett volna iskola. De iskola nem volt. Helyesebben volt, állt az épület, a háború nem rongálta meg, még az ablakai sem törtek be, ami különleges csodának is felfogható, de az iskola ajtaját bezárták az őszön, s a rektor urat kiparancsolták a tanteremből. Azóta már a faluból is. Hová, merre? Sorsáról senki sem tudott. . Ki érti ezt az elképesztő örömöt: utazunk! Aki a falu határát se léphette át, a gyermek, a gyermek a szíve mélyén boldog. Az útra kelés izgalma, a mozgás igézete — kit is szánna, mit is szánna? A marhavagont nem értette, a megalázottságra nem gondolt. Azt se értette. Apját, anyját se, a rokonokat se. Sírtak. Jajgattak. Amikor autóra szállhattak, amikor vonatba rakodhattak, amikor minden mozgott körülöttük. Mária tehát odatámasztotta a maga lapátját a többi mellé, s várt. Várták a további parancsot. Az pedig úgy szólt, hogy estélig járhatóvá kell tenni az utat a vasútállomásig. Hogy miért? Ki merte volna megkérdezni? Azokban az időkben csak öreganyámban volt meg ehhez a bátorság: ő akár a deportálást vezető tisztet is megszólította: — Fiam, ha a te anyádat vinnék? Vagy: — Fiam, jobban tennéd, ha hazamennél anyád­hoz... Vele már semmit se tehettek. Túl volt a nyolcvanon. Szavait, 121

Next

/
Thumbnails
Contents