A szabadság szomorúsága – Csehszlovákiai magyar elbeszélők, 1980-1988

Gál Sándor - Ítéletidő

a nyeléshez. Kiszikkadtak a test nedvei, lüktet a halánték, s a gyermek maga alá csurgat. Az asszony egy szót sem szólt, a harangozó mégis tudta, miként vélekedik róla s a toronyról. Egybefogott mondanivalója ez lett volna: „Csak az a baj, hogy nem voltál alatta..." Esetleg így: „Kár, hogy nem rád szakadt " Istentelen némber, dörmögte a harangozó, belefojtana egy kanál vízbe, ha tehetné. De miért? Mit vétettem ellene? Vagy talán az a baj, hogy semmit se vétettem? Ezzel a nyugtalanító, meg nem válaszolt kérdéssel bújt vissza az ágyba, amelyből a torony mélybereccsenése riasztotta ki alig egy negyed órája. A torony sorsa beteljesedett, de mi van a kisharanggal? Riadtan — riadtan? — beszorulva egy-egy sarokba. Vagonsarokba. Ahol nem ér a becsapódó szél, ahova nem szitál a rácsokon besodródó hó, ahol a szélárnyék... Nem tudható, miért húzódtak éppen a vagonok sarkába. Hogy a családok együtt legyenek, talán azért. Valami megnevezhetetlen szürkeség nehezedett a szobára, amikor fölébredt. Az ablakon át szűrődött be ez az ólomszínű derengés, de a tárgyak körvonalait még nem mutatta meg. A harangozó az ébredést követő kábulatban hirtelen nem tudta, hol van. Pár percig lehunyt szemmel hallgatta a kintről beszűrődő hangokat, a szél süvöltését, és valami távoli, felismerhetetlen zörejt. Amikor az álom ködétől megtisztult az értelme, az éjszakai emlékek lepték el; a torony, a harang, a hóvihar, a mély sötétség... Hirtelen nagyon éber lett. Harangozni kell! Az évtizedek óta beidegződött kötelességtudat kilökte az ágyból. Gyufát lobbantott az óralap előtt — tik-tak, tik-tak —, az óra háromnegyed hetet mutatott. A harangozó megnyugodott: van még egy negyed órája. Van? Magára kapta a ruháját, s már rohant is a torony felé. A kisharang... Nézett fel a magasba, s a szürkületben előderengett a csonkává vált építmény. Az éjszakai vihar a háború roncsolta tornyot valóban ledöntötte, de a torony téglaépítménye állt, s ott hallgatott benne az egyetlen megmaradt harang. A harangozó kikerülte a lezuhant roncsokat, benyitott a torony kapun, és elindult a toronyba vezető létrán fölfelé. Kegyetlen huzat süvített a szűk lépcsőfeljáróban, mintha a kinti vihar 118