Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - VI. Az ismeretlen Ady

S emlékezve Megállítjuk A gonosz szédítőket, A tegnapi időket. És csöndesen megkérdjük: Milyen halált akartok, Buta és elnyűtt Régi, ostoba kardok? A jobb napok teljessége: a háborús zsarnokságtól megszabadult emberhez méltó élet. Ha ez eljön, Ady — igaza teljességévé dicsőült! •VI AZ ISMERETLEN ADY (A költő halálának 40. évfordulójára) Nemzetek békeakarata, népközösségek békeharca, a háborúellenesség hogyanja és miértje költőiben mutatható ki legjobban, természetszerűen. A béke az emberség — a humánum — ügye, és az emberség legtisztább és legmaradandóbb jelentkezése a költő szava: a vox humana. A legembertelenebb aktivitás — a háború — ellen csak az emberség hőfokán lehet mélyről jövőn és messzire hatón szembeszállni. A béke emberének, megszállottjának és tudatosítójának ismertetőjegye a humánum. És emberségpróbája: a háború. Akiben ébresztő, eszméitető, tudatosító emberség van, az a háború barbarizmusa idején: világítótorony az éjszakában. Valaki, valami, amihez igazodni lehet. És ennél is több: ellenerő, ellenállás. Erkölcsi erő, morális ellenállás háború ellen és háború idején: emberségben, békekészségben való megállíthatatlan növekedés. Aki a háború idején a háborúellenesség kristályosító pontja lehet, az minden időben és minden időre példája, iskolája, záloga és békekövete marad nemzetének. 7 Fabry Z.: Stószi délelőttök 97