Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - V. Ady igaza

szocialista vezérre vonatkoztatja, akkor megdönthetetlen történeti igazságot szövegez: a tőkés társadalmi rend csak a kultúra árán, csak az emberség kisebbítésével tengetheti életét, csak a háború gyilkoló barbarizmusát őrjöngheti életté. Ady, a magyar társadalmi forradalom költője, ezt a legbűnösebb antiszociális és antikulturális zsarnokságot nem igenelheti. Aki a magyar elnyomottak forradalmi igazsága volt, az a háború tömegrabszolgaságának sem adhat menlevelet. Ady csak a háborúellenesség példájává erősödhet, ,,aki soha, soha nem állhat" — a kapitalista imperializmus által elbódított és hipnotizált — „őrjöngő népek közepébe". Tegnapja: a forradalmi igazságtevés volt, ezt menti át — igazolásként — tanúnak és tanulságnak a mába: Kell még Tegnapról hív tanu S kell talán az én hadi-sarcom, Hogy drága mementóként Fölemeljem arcom Egy új emberű új világra. Ady Endrét ma új emberű, új világ köszönti: milliók, kik békét akarnak, milliók, kik kiestek a tőkés imperializmus bűv- és átokköréből. És e békemillióknak meg kell látni, meg kell mutatni Ady Endrét, aki a háború rettenete, terrorja, csábítása, kéjelgése és őrülete közepette megközelíthetetlenségében úgy áll, mint egy szobor. így is örökíti meg magát: a kimozdíthatatlan emberség törvényes sorsszerűségében: „Bóbiskolván lehajtott kardomon, / Engedem a világot futni / S visszafutni kérőn, hallgatagon, / S akkor megint világ lesz a világ / S mi, az igazi nagy-hatalmak, / Kirójjuk rá a penitenciát." Az ítélet elhangzott, most már csak a próféciának kell megvalósulnia, hogy Ady igazolódjon, hogy a háború összegező zsarnoksága a tőkés imperializmus munkáskizsákmányoló, világnyomorító, világpusztító, gondolatölő emberrontása múlttá, semmivé törpüljön: Jönnek majd jobb napok is S egyszer (Be jó lesz, ki megéri) Torkig a förtelemmel 96