Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - V. Ady igaza

volt, mert új volt és igaz volt: lázban égő tűzcsiholó, a „Vörös Nap" hírnöke, ki „lángot küld a gazokra", aki hadak új útját, a népszenvedés leszámoló ítéletét vetíti a magyar horizontra: Vörös jelek a Hadak Útján: Hunniában valami készül, Rongyos hadak, roppant hadak Seregeinek vígan, vitézül. Dózsa György emléke kísért, kit magyar forradalmár el nem kerülhet, és Ady Endre, kurtanemes ősök ivadéka, „Dózsa György unokája", csakúgy, mint Petőfi 1848-ban, felveti a történelmi kérdést: Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? Rabló váraitokból merre fut Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel Lecsukjuk a kaput? Ady fejezetzáró, kapucsukó ítélet volt, de a kéz tovább lendült, és a költő, minden kölöncöt elvetve, most már kapunyitó erő, új fejezetkezdő lesz: „menekülés úri viharból": Mit ér az én rongy-életem? Űri átok, El kell mennem tihozzátok. Hová? Miért? Nagyobb igaza sohse volt népnek, Hitványabb Nérók még sehol se élték Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap. Veletek száguld, vív, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. Ady, a magyarság legtelítettebb forradalmi összegezője, változást kristályosítón találkozik a forradalom élcsapatával, a proletariátussal. Aki látta és ostorozta a magyarság feudális csökevényéletét, az Európa gúnyolta középkori 91