Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - V. Ady igaza

megrekedtséget és következményét, a „bús koldusok Magyarországát", az múltat kiforgatón, forradalmi változást óhajtón csak a kizsákmányoltakkal szövetkezhet. Frigykötés ez: vallásos és vállalásos. Ady a szívét küldi, ,,ez ó frigy-ládát" új szövetségre, szerződésre. Pontosan kijelöli e viszonylatban a helyét: ,,Egy érdemem van: mélyre láttam / S szerettem, aki szenvedett". A magyar élet kiebrudaltjai az igazságot kereső költő erkölcsi telítettségén átsugározva, makulátlansággá tisztulnak. A proletárigazságért, a forradalom realizálásáért az értelmiség kis csapata verődik össze Ady köré, és az „Üri Magyarország hahotázott, kigúnyolt, kiátkozott költője nemsokára seregszemlét tarthat: Szétcsörtetett a Láznak csapata, Betűt, vonalt, színt és hitet kiváltott, Hályogot tépett a magyar szemen S mink nézetjük most vele a világot. Aki igaz és bátor, annak meg kell tam^nia az új ütemet. És ez az ütem: „rohanás a forradalomba!". Utolszor raktak katonákat, Pandúrt s vérebeket nyakunkba: Végig-kacag vidám testünkön Győzedelmes tervünk: a Munka. Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek. Rabságok, sebek, búk és keservek Izzadtságos, rossz magyar földjét S ha most támadunk, le nem vernek. És ekkor, ebben a szabadító kedvbe, ebbe a forradalmi rohanásba belevág a háború, ,,a világot elsüllyesztő nagy éjszaka", és akiket „szépnek és szabadnak" akart Ady, — „másnak a cselédjei"! Másnak: a háborúnak. Másnak: Bécs és Berlin imperializmusának. Másnak: a bécsi Jockey Klub kártyázó diplomatáinak, a szerb sertésekre féltékeny magyar földbirtokosoknak és a „kacskakezű" német császár Berlin —Bagdad álmának. A békebeli cselédsors — nem utolsósorban a szociáldemokrata vezérek érdeméből — minden különösebb akadály nélkül átlendült a gyilkos rabszolgaságba, a háború részeg mámorába és magyar 92