Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - V. Ady igaza

Magyarország a századfordulón siratnivaló kép: a felszín-Magyarország a millénium illúziójába ringatja magát, de Adyt az ezer év bódulatával nem lehet becsapni: ,,Ha a híres történelmi osztály a történettel áll elénk, hát bátran kiáltjuk, hogy mi nem kívánjuk folytatni szolgaságunk történelmét." Mindenkinél jobban látja, hogy Magyarország nemcsak Habsburg-kaszárnya és bankgyarmat, de „mágnások és püspökök uradalma", látja, tudja a zsellér sorsát, és leírja a legvádlóbb, legmegszégyenítőbb látleletet: ,,a török pusztítás majdnem pihenő volt Magyarország szolganépe számára". Amikor megbélyegzi az uszító kardcsörtetést, a sovinizmus „dühödt hazafiságát", ráeszmél a korszerű patriotizmus lényegére: „a nemzeti becsület ott kezdődik, ahol a munkát honorálják". A milléniumi Magyarország az éhbérek és csendőr szuronyok, a kivándorlások és nemzetiségi elnyomás klasszikus hazája: külföldi írók és publicisták nyilazott célpontja. És akkor felharsan Ady immár történelmi tényezővé igazult Magyar jakobinus dala: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon, Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? Meddig lesz még úr a betyárság És pulya had mi, milliók? Magyarország népe meddig lesz Kalitkás seregély-fiók? Ez a vers forradalom volt. Valaki kimondta, tudatosította az „elnyomottak" és „összetörtek", „magyarok" és „nem magyarok" egyforma igazságát, az osztálykizsákmányolás tényét és megszüntető gyógymódját: a szociális forradalmat. Hviezdoslav, a szlovák költő ekkor és itt köszöntötte Adyt „hajnalló korszak hőseként". Ady hős 90