Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 4. Március költője

A legszebb magyar hagyománnyal az embertelenség ellen! Mára lefordítva: a márciusi költővel új világháborúk ellen! Nemhiába volt március sáfárja Ady Endre, emberség példaadó háborús felsőfoka — az „ember az embertelenségben" — kit az embertelenséggel, imperializmussal béklyózott március sem foszthatott meg hitétől: Ejh, legyen a sugár mégis a Napé S tapossanak benne víg fiúk Olyan hittel, mint én tapostam S, óh sors, hittetni tovább is akarj Vidámítóbb, más márciusban S én elbocsátlak, mosti március. Az Ady elbocsátotta „rettenetes március" újra kísért. A mosti márciust a háború lidérce és embertelensége fokozottabb mértékben fenyegeti. Küldetésünk Adyhoz méltó: meg kell akadályoznunk, hogy a világra lecsaphasson a harmadik gránát: az atombombás harmadik világháború. Újra „döglevegő leng a Tavasz fuvalmán", de bennünk a példa: az „ember az embertelenségben", miénk a márciusi háborús végrendelet címszava: Intés szegény legényeknek. A mi háborús tisztünk örökségi elkötelezettség, becsület ügye és gondja: nyílt háborúellenes állásfoglalás, március és emberség egyjelentésű védő támadó találkozása, „böcsületes szegény legények" történelmi jussa: „Mi másoknál messzebbről jöttünk / És örök amit akarunk." Örök, mert örökség: márciushoz méltó, emberhez méltó, békére méltó — Adyhoz méltó. Március költője múlhatatlan példa: éljetek vele! (Új Szó 1950-1, 1967) 73