Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - II. Ady-kalendárium - 4. Március költője

A háború az ellenség: az emberkisebbítő, az emberzüllesztő. A háború az ellenség: a gondolattemető hazugság. A háború az állattá aljasító imperialista merénylet, a gyilkos örömmel vakító barbarizmus és az embertelenség teljessége. Az imperialista háború az ellenség: az összegező, a kiteljesedett ellenforradalom! Márciusi költő, emberség forradalma, nincstelenség lázadása itt nem igenelhet. Ady küldetésével — márciusával — árván, egyedül marad. „Szeretett és dalolt márciusok hervadt bokrétáját" dobja „Ebbe, a ma mindent beharapó, rettenetes, fekete tűzbe" . . . „És most, miként te, úgy maradtam: / Üszkös-bénán, szép mosti március." A beváltatlan március és költője — ki éles torkát „ma hurokkal bénán" hordja — egy nyelvet beszélnek, és egymást tükrözve, döbbennek a háború embertelen voltára: Mi lesz, ha a hívőség megszakad? S az emberek nagyon keserűn Néznek a márciusi napra? Zászlózott, híres, nagy céljait: Az Ember gúnnyal megtagadja? Rettenetes a mosti március. Rettenetes, mert többről van szó, mint a magyar márciusról, itt az egész emberiség emberséglétéről, emberséghiteléről van szó, a nagyobbról, átfogóbbról, egyetemesebbről. És, íme, e nagyobb dolgot a magyar március nyelvén, az elsikkadt március siratásával és idézésével lehet kifejezni és — tovább hitetni: Hát emberségünk érte szörnyű csúfság, Mégis . . . 5 a meggyötört szívet föl kell emelni, Kell, hogy még lelkem régi hitek gyújtsák . . . Kell: nehogy borzalmaikat „tovább nyújtsák / Gyalázat, szégyen s minden háborússág". Március és emberség széttéphetetlenül egyenlítődnek a háború ellen ágáló magyar költőben. Hogy emberségsiratás és márciusi nosztalgia ennyire példaadón találkozhattak: ez a magyar március legnagyobb igazolása és elégtétele. A márciusi eszmékkel a háború ellen! 72 \