Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 4. Az "embörakadály"

meg is cselekedte, hogy utána megírja naplóját: Lélek a háborúban. A háború első hónapjai még nem nyitnak szemeket és szájakat: „Nem megy minden úgy, mint azelőtt, de azért még sincsen az a nagy felfordulás, amit a gyerekész sejtett meg várt." Lassan változik a kép és a hangulat: „Az első katonahalottakat a fél város kísérte a haló porukba, ma hatot is visznek, s nem megy utánuk senki. Mindönt meg lehet szokni." Az öregek még berzenkednek: nem hiszik, hogy fiaik elestek: „Hát én nem hiszem a fiamat. Mert tudja kend, az is valóságosan olyan volt, mint a gumilabda. Hát mit képzel kend az ilyen embörről, sógor." És a két öreg egyértelműleg „beleállapodik abba, hogy nem hiszik a fiakat". Idővel azonban mégis megdöbbennek, „hogy a fiaikat viszik, és rettentő sűrűségben távoznak elfelé". A sorra kerülő öreg regruták „országszolgákká" szépülnek. Baj csak egy van: asszonyokra maradt a férfiárvult föld: „Ha a fiak behaladhattak, mink is behaladhatunk. Más itten a baj . . . hogy üresen hagytuk a földet." Móricz Zsigmond nyomor rángatta, kenyérért gyilkoló háborús „szegény embereinek" itt nyoma sincsen. Kiskocsmái beszélgetésekből áll össze kis emberek öröme és búja, elfeledkezése és filozófiája. A szeretet gesztusa simít itt: a háborús züllesztésben az emberség szemérmes, hivalkodás nélküli, de biztos tudata és gesztusa. A novellák karcolatokká szerényednek. Péter László, Tömörkénynyel kapcsolatban találón „irodalmi kisplasztikáról", „szegedi mikrokozmoszról" beszél. Igaz író mikrokozmosza azonban mindig makrokozmoszt közvetít: világot, emberiséget, emberséget. Erkölcsi realizmust kis és nagy vonatkozásban. „Tömörkény talán soha életében nem írta le ezt a két szót, hogy emberi szolidaritás, de mindegyik sorában ezt szolgálja, ezt vallja, ezt akarja." Csak Juhász Gyula rokon szerénysége hibázhatott így rá Tömörkény szemérmes humanizmusára! Amikor Tömörkény azt mondja: „A kocsiban ül egy magyar", akkor ennek ember-érvénye van. A magyar — Tömörkénynél: ember-szinonima, ember-próba, ember-bizonyosság. Ember-magatartás, melyet az embertelenség vált ki. A háború igazságot közvetít. Provokál, kivált, eszmél52