Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 4. Az "embörakadály"

tet, átalakít, változtat. A háború, az embertelenség szenynyes áradata, milliókat sodor magával. Háborúban ár ellen úszni csak az tud, aki látni mer, szólni mer. Az eszmélés itt szinte áthághatatlan fallá magasodik: mindennél magasabb rendű, veszélyes felismeréssé. A falon embernek, írónak át kell jutnia, meg kell ismernie, mi van a túloldalán. Az igazság: titokfejtő művelet. És egyszerre minden visszájára vált és változik. A háború igazsága hazugságként, bűnként lepleződik le és döbbent. Tömörkény kemény magyar fiataljai, meghajszolt éltű öreg regrutái a kötelesség becsületeként kerültek a háborúba „harcmoraj idején". És futnak és tépnek és marnak az évek. Mi marad mindebből az otthoniaknak? A remény. „Az most a táplálék, amit ingyen adnak, annak nem verték föl az árát." Hol van már a tegnapi lelkesedés? A gazdag paraszt és fia honn marad: „A sok föld kihúzta a lutriból . . . Hát akkor az, akinek nincsen földje, a halálát tartozik adni azért, akinek sok a földje." A háború itt már szájba rágó igazságot mond. További fokon így hangzik a szó: „semmiféle járványos betegség nem dühöng a háború betegségén kívül". És a crescendo egyszerre csak leüti a dögletes disszonanciát, az igazságot: „A háború égedelmes világ. Háborúban úgysincsen Isten. Hanem gyilkolás van." A háború elmarasztaltatott. Igazságban: gyilkosságban. A háború: gyilkosság! Minden mai felismerés ide torkollik. Minden igaz magatartás innen datálódik. Tömörkénynél szinte váratlanul és bombaként robban a keserű látlelet. De ez nem a tömörkényi hangvétel és hangfekvés adekvát szava és vibrálása. Hol a szó, mely a maga módján hitelesíti a gyilkosság makrokozmikus igazságát? Miként, hogy formálja ki ugyanezt a szegedi kisplasztika? Hol itt a szegedi mikrokozmosz kézjegye? Úgy hiszem, megtaláltam. A mindent felfaló háború nem ismer határokat, akadályokat. Özönvíz minden vonatkozásban. A sok lövészárok feltöltéséhez, a hadi tudománynak — végeredményben a gyilkolás mesterségének — elsajátításához sok kaszárnya kell. Szegeden a kaszárnyavész magába falta a kenderterme^si szakiskolát is. A hosszú névből rövidet csináltak: kendörakadémiát, ebből — játékos bakatorzítással — tengörakadémia lett, majd: embörakadémia. „Azt lehetett 53