Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 4. Az "embörakadály"

Talán lesznek, akik elcsodálkoznak, miért kell ezt itt és most, Tömörkény Istvánra emlékezve, elmondani? A köztudat Tömörkénnyel kapcsolatban más képet dédelget, és elfelejti a legfontosabbat: Tömörkény művészetének és emberi magatartásának a háborúban és a háború által való kiteljesedését. Itt szerényebb keretek és megnyilatkozások között megismétlődött az, ami az Ady-értékelést máig is eltorzítja. Ady kiteljesedése és tetőfoka: háborús lírája, háborúellenes magatartása, emberségben való dacoshűséges megmaradása. És mindenkorra érvényes példázása -- az „ember az embertelenségben" — még ma sem kapta meg reális adekvációját: köztudati visszhangját. A háború tollakat görbít, és tollakat egyenesít: gerinceket roppant szolgahajlongásba, és gerinceket merevít emberré, emberségbe. Az imperialista háború — két világháború bizonyítja — kegyetlenül és irgalmatlanul vizsgáz' tat embereket, írókat. Aki bírta a próbát, megmaradt holnapra. Tömörkényt mai centenáriumán joggal sorolhatjuk a legnehezebb emberpróbát kiálló és így az ölelőn példázható írástudók kis táborába. És ez nem véletlen. Az Ady megbecsülte Tömörkény ezzel visszamenőleg is hitelesíti Ady csalhatatlan meglátását: „Az a magyar bölcs és művész, aki Tömörkény volt, a szívemé volt." E sorok célja nem más, mint fokozottan és hangsúlyozottan Tömörkény háborús írói és emberi magatartására irányítani a figyelmet. Előttem a nálamnál hivatottabb Tömörkény-értő — Czibor János — ezt már rég megtette. Az itt magától adódó Ady-párhuzamot ő sem kerülhette ki: „A (háborús) válságok lényege: magas erkölcsi és emberi eszmények — hamis körülmények között. . . A »nótázó vén bakák«, »a mesebeli Jánosok« tragikus időszaka ez . . . Az öreg regruták becsülete, fegyelme átragyog a hazugságokon ... a folytatás pedig már Tömörkénynél is: rádöbbenés a hazugságokra." Tömörkény első reflexe, mindenki akkori alapérzése: megtenni azt, amit a haza becsülete megkíván: „Ha már híj a király, hát betömegelünk" — mondják a tanyai magyarok. Tömörkény, az öreg katona, a régi boszniai okkupáció nosztalgiájával már-már azon a ponton van, hogy önként jelentkezik. Ne csodálkozzunk ma ilyen lelkesedésen. Szeged egy másik irodalmi nevezetessége — Balázs Béla — az intellektus magas hőfokán ezt valóban 4» 51