Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 3. Viharmadarak, ha találkoznak

New York-i lapban. Körülbelül ezt üzente a Gloire népének: — Epét és vért köpök az arcodba, jeles és imádott dáma, Franciaország. Te gonosz, te rima! — Az ok? Mert a szabadság népe megint százmilliókat adott kölcsön a cári Oroszországnak. Franciaország pénzével nyomták el az orosz forradalmat." Gorkij és Ady az orosz forradalom egyforma igenlői és értékelői. Gorkij az események aktív szereplője, Ady ugyanakkor távolról babonázottan és hazai tehetetlenségében szégyenes keserűséggel glosszálja a történelmet. Amikor a Potyomkin matrózait Románia nem adja ki az orosz kormánynak, Ady maró gúnnyal vág a hazai cinkosok felé: ,,Mi persze kiadtuk volna a véres lázadókat. De sőt megspóroltuk volna a szegény orosz kincstárnak a szállítás díját." Ady az író szemével nézte és látta a Potyomkin hőstettét: ,.Miklós cár ma a világ első drámaírója. Senki sem gyűlölheti úgy, mint a lelke mélyén Gorkij. Nem tud drámáival konkurrálni." A matrózok Ady szemében ,,a legújabb világ trónkövetelői. Egyelőre ki gépész lesz közülük, ki zsákhordó". Az orosz forradalom világrengető, világváltoztató győzelmét Ady a bizonyosság elodázhatatlan tényeként könyvelte el. 1906-ban Gorkij „egyelőre" hazájától távol, Berlinben ágál. Ady így ír: „Gorkij Berlinben mondott egy okos dolgot: a civilizált világnak érdeke, hogy Oroszország népe győzzön. Mert akkor Oroszország egy új vidámság irodalmát és művészetét fogja adományozni a világnak."A szokványtudat itt felkapja a fejét: hogyan, ezt Gorkij mondotta volna, Gorkij, a „keserű"? Gorkij mint a vidámság prófétája?! Igen. Gorkij, és senki más, Gorkij, és senki nagyobb joggal és hittel, mert Gorkij, a „keserű", sose volt borúlátó. Nagyanyjához hasonlíthatjuk, kit így festett le: „Egész megjelenésében volt valami sötét, de bensejéből * Semmi sem bizonyítja jobban Ady politikai éleslátását, mint az akkori német költőfejedelem, az archaizáión kodifikáló Stefan George elvető állásfoglalása, aki az 1905-ös orosz forradalmi megmozdulást így semmizi ki a Der siebente Ringben: „Szalmaláng az egész csapkodás és dühkitörés . . . céltalan ordibálás . . . mert ki tud izzásba hozni egy népet, mely csupa aggastyánból és gyerekből áll." A feleletek tizenkét év múlva tíz világrengető nap adta meg. 48