Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 3. Viharmadarak, ha találkoznak

1903-ban nekiront az elburjánzott „író emberkéknek", akik „törpék, fejetlenek és lábatlanok. Az író emberkék nálunk szapora és veszedelmes fajta. Rávallanak a mi ős nyomorúságunkra, bús kicsiségünkre". És kik ezek az író emberkék? Ügyeskedő utánzók: „Egy Gorkij-novella húszharminc magyar novellát termel." Ady itt az igazi Gorkij védelmében „a nyomorék Gorkijokon" üt egyet. Gorkij a mérték, az irodalmi érték kezdettől. Mérték, de kincs is, melyet elkótyavetyélni, lopdosni, orozni, kicsinyíteni, felhígítani Ady nem engedhet. Gorkij a mérték Párisban is. Ady a kétszáz család Franciaországában és annak szatócslelkű kispolgárában kiábrándultan fedezi fel a demokrácia árnyoldalait. Kultúrhíradásaiban nevetségessé teszi Bethleem abbénak a modern irodalmak ellen irányuló dühös kitörését, félresepri a türelmetlen inkvizítor indexét, ahol „a nem francia írók közül különösen bűnösök: Ibsen, Nietzsche, Tolsztoj". Aztán megtorpan: „Érdekes, hogy Bethleem abbé ajánlja Gorkijt." Eineveti magát: „Sose olvashatta Gorkijt a jámbor abbé." Mi maiak egy fél század tapasztalataival gazdagabban már el tudjuk hinni, hogy a dühös, konok, ördögűző abbé elolvasta Gorkij novelláit, és — megkegyelmezett nekik. Gorkij művészetében volt valami ellenséget is lefegyverző bűverő, valami az állatszelídítőből, aki a legdühösebb morgást is le tudta csitítani. Lion Feuchtwanger tudósít minket arról, hogy egyszer mint rendező megpróbálta Münchenben a lehetetlent: előadta Gorkij Éjjeli menedékhelyét. A két világháború közti Németországban Gorkij neve vadító vörös posztó volt, szinte el sem lehet képzelni a bajor söröskancsókat Gorkij szavait hallgatva és alakjait nézve! Mindenki botránytól félt, záptojástól, miegymástól, és nem történt semmi: a szűk látókörű, hamar vaduló bajorok némán, megbabonázottan ültek, és a végén önfeledten tapsoltak . . . A kisemberek mindenütt megértették Gorkijt: soha és sehol nem lehettek ellenségei. Gorkij igazi ellensége a nagytőke volt. A francia bankárok például, akik kölcsönt folyósítanak a cári kormánynak. Emlékezetes az az elkeseredett hangú kitörés, mellyel Gorkij reagált. Ady Endre egyik párizsi cikkében magyarul szekundál Gorkijnak. Bevallja, hogy Gorkij átka után másképp látja a franciákat: „Nem jó emberek! Gorkij vádja mondatja el ezeket velünk. Gorkij vádja rettenetesen megbélyegezte a franciákat egy 47