Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 3. Viharmadarak, ha találkoznak

az idegen népet. Az a mesés küzdelem álomnak tűnt fel előttem . . . bátorítottam őket, hogy a szabadság és az emberiség javára küzdjenek állhatatosan a zsarnokok elleni igazságos harcaikban." E sorok alapjában Ibsen életművének indítékát is elárulják: Ibsen Európa lelkiismerete volt kezdettől, zsarnokság és hazugság ellensége, egy jobb jövő úttörője. Sírjára hatvan év múlva is megilletődő it tisztelettel rakhatjuk le emlékező magyar szavainkból font koszorúnkat: köszönetünket. (Napjaink 1966) 3 VIHARMADARAK, HA TALÁLKOZNAK Nemrég ünnepeltük Ady Endre 75. születésnapját, és ma már ránk köszöntött Makszim Gorkij születésének nyolcvanötödik évfordulója. A különbség 10 év és 4 hónap. De a korkülönbséget elmossa, elemészti a belső egyezés és világnézeti rokonság. Egyformán és hiteles történelmi fejezetként állnak ma előttünk: Gorkij, az orosz és Ady a magyar forradalom viharmadara. A kora kulturális és politikai kérdéseiben páratlanul tájékozott Ady nem kerülhette el a világhírre kapott Gorkijjal való találkozást. De ez esetben nem csupán az író találkozott az íróval, itt a magyar forradalmi nosztalgia gyúlt fel az orosz példán: a magyar feudális középkor ellen ágáló Adynak nem lehetett közömbös az a forradalmi megmozdulás, melyet az orosz cári zsarnokság váltott ki 1905-ben. Földessy Gyulának, az Ady-vagyon e hűséges sáfárjának jóvoltából tudjuk, hogy Adyt minden akkori magyar írónál jobban érdekelte az orosz forradalom hogyanja, miértje és várható hatása. Mintegy száz cikke tesz erről tanúságot. És e cikktengerben irányító bójaként sűrűn felbukkan Gorkij neve. De Gorkij nevével nemcsak orosz forradalmi kérdésekkel kapcsolatban találkozunk és nemcsak 1905 óta. így például a mindenféle „percemberkék" ellen hadakozó Ady 46