Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 2. "Észak beszél… ember beszél" (Ibsen halálának 60. évfordulójára

önmagukkal, Ibsen óva intette a vakokat: „a győzelem magában hordozza a vereség csíráit, és a kard egykönnyen sújtó bottá változhat", ami a németek esetében pontosan be is következett. A cári elnyomatás oroszaira gondolva, máig hatón ítélt meg egyet-mást: „Micsoda isteni szabadságharc támad majd ebből! Oroszország egyike a föld ama kevés országainak, ahol az emberek még szeretik a szabadságot, és áldozatot hoznak érte." A szolgaság és hazugság ellen, az ember szabadságáért szólt Ibsen egész életműve kezdettől végig — a kalapácsos sírig. A kezdet kezdetén — 1849-ben — ott áll a verselő grimstadi patikussegéd és egyik versének címe: Magyarországhoz. Ibsen vérző szívvel így ír: „Szomorú hírek jönnek a magyarok földjéről. A barbárok hordái megölték a szabadsághősöket, zsarnokság uralkodik a szabadság romjain. Elfolyt, szegény ország, legjobb fiaidnak szíve vére. Megdöbbenve nézed te, Európa kardja, pusztulásodat. De borzalmas éjedre hajnalpír fog felragyogni, jönnek kései nemzedékek, melyek trónokat fognak megdönteni, s benneteket meg fognak bosszulni, s akkor a magyar név — bátor győztes csapatoknak harci kiáltása lesz." Évtizedek múltán — a „magyar pokollal" való harcában — csak egy Ady gyúlhatott fel rezignálón az Ibsenek lelkendező szolidaritásán: „Petőfi és Magyarország egyek voltak akkor, egy csoda gyermekei. Akkor: mikor egy bizonytalan eredetű nemzet fogta magát, s nagy bizakodó magyarsággal be akarta iktatni a szegény, balsorsú magyarságot a jobbfajta népek anyakönyvébe. Akkor: mikor az Ázsia szó kevés volt légyen, és volt, hogy láttassa a zsarnok Habsburgok s még zsarnokabb magyar nemesség uralmának vad, embertelen, szörnyűséges voltát. És Magyarország a rosszul sikerült francia forradalom hírére föltámadt, és a föltámadt Magyarország ódákra ingerelte az ifjú Ibsent, Heinét és a többit. És Magyarország úgy állott akkor a világ előtt, mint az állami és emberi jogok legfiatalabb, legfényesebb, legmerészebb bajvívója. Csodagyermek produkciója volt ez, miként Petőfi Sándor is csodagvermeke volt egy csodagyermek-nemzetnek, mely még ma is sínyli ezt a maga zseniális fiatalkorát." Ibsen évek múltán is, emlékezőn visszatér ifjúkora e lelkendező gyászkölteményéhez: Eljött hozzánk egy szabadságáért küzdő nép vívódásának híre, s mi megszerettük ezt 45