Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

kezdődött, és mi vádlott voltunkra döbbentünk: az elárvult stafétobot bűnjellé súlyosodott a kezünkben. Kínos, lehetetlen helyzet, sután állunk és megváltatlanul, védelem és feloldozás nélkül. Elkárhozottan és üdvözülten, megszállottan és megverten mi voltunk és vagyunk a vox humana népe: áldozói és áldozatai, kikiáltói és elnémítottjai, hűségesei és elmarasztaltatottjai, végleges és végzetes predesztináltjai és elkötelezettjei. Ki tud rólunk, ki látott minket? Kassa utcáin 1945 novemberében ilyen feliratokat lehetett olvasni: Kto chce vidieť barbara, nech si pozrie Maďara. (Aki barbárt akar látni, nézzen a magyarra.) Segítség ! 14 Segítség! Messziről, az idők mélyéből furcsa visszhang üti meg a fülemet: rokonhangok. A szellem érték- és erkölcstudatának segélykérő S.O.

S jelei: csehszlovák hangok. 1938 augusztusában a csehszlovák demokrácia volt a német fasizmus első osztályú vádlottja, rágalmazottja. A cseh és szlovák írástudók igazuk tudatában a világ közvéleményéhez apelláltak: „Szükségesnek tartjuk kijelenteni . . . hogy nemzetünk nem felelős és nem lesz felelős a készülő katasztrófáért . . . Ezért fordulunk hozzátok, akik őrei vagytok mindannak, ami eddig Európa és a civilizált világ becsülete és előjoga volt: az igazság tisztelete, a szellem szabadsága, a lelkiismeret tisztasága. Kérünk, valljátok meg ti magatok, melyik oldalon van a béke és az igazság akarása . . . Kérünk minden írót s általában mindenkit, aki a szellemért dolgozik s a szellem által él, terjessze minden eszközzel ezt a felhívást." A felhívásnak eleget tettem: a Korunk szeptemberi szá430