Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

rna azonnal továbbította a cseh és szlovák írók segítségkérését. Ki hitte volna, hogy nyolc év múlva én leszek a kopogtató, hogy a vox humana népének nevében én fogok könyörögni emberségért, megértésért, igazságért, ítéletért azokhoz, kiknek igazáért Hitlerrel szemben kiállót tunk. A szellem emberei akkor a szellem szolidaritásához apelláltak, az egyetlen fórumhoz, mely az értéktudat felelősségével ítéletre és így segítségre jogosult. A goebbelsi propaganda befeketítettjei a goethei útmutatás nyomán a szellem internacionalizmusához fellebbeztek, „wo man das Schicksal fremder Nationen wie sein eigenes empfindet". Akkor a cseh és szlovák írók összességének hangját hozta és közvetítette az egész világ szellemszolidaritása, most nyelvfosztottan, szóbénítottan, minden megszólalási lehetőségtől elütve, mint koldus és egyedül kilincselek és kopogtatok a szellem csehszlovákiai embereinek ajtaján: Segítség .. . Tehetetlenül állunk, szavainknak nincs tudója, meghallgatója, visszhangja. Igazunk a semmibe fúl, közönybe, rosszakaratba, értetlenségbe. Aki a mi megalázottságunkat, keserűségünket, árvaságunkat nem érti, az talán eszmélni és emlékezni kezd a saját rokon hangjára. Tehetetlenül kifosztottan állunk, nincs a kGzünkben már semmi, csak ez az utolsó tét, a történelmi dokumentum: a cseh és szlovák írók általunk felfogott és továbbított antifasiszta S.O.S-jele. A címzett most visszaadresszálja: vissza a feladónak, vissza a szellem emberének, vissza az utolsó fórumnak. Vissza az értelemhez, vissza az emberséghez, vissza a szolidaritáshoz, vissza a szellem erkölcsi funkciójához: az értékelő, ítélő igazsághoz: „Hozzátok fordulunk, akik őrei vagytok mindannak, ami eddig Európa és a civilizált világ becsülete és előjoga volt: az igazság tisztelete, a szellem szabadsága s a lelkiismeret tisztasága . . . Kérünk minden írót és általában mindenkit, aki a szellemért dolgozik, s a szellem által él, terjessze minden lehető eszközzel ezt a felhívást." A vádlott megszólalt: a vox humana ítéletet vár. A szó a bírákat illeti! Nemcsak felettünk, önmaguk felett is ítélnek. Fábry Zoltán Stósz, 1946. május 431