Fábry Zoltán: Stószi délelőttök
A VÁDLOTT MEGSZÓLAL
musával törhetjük meg a fasizmus igézetét. A szellemember mentő szerepe az antifasizmus térfelében döntő jelentőségű. A vox humana vele és általa korrigálhat valóságot, változtat és vált meg embereket, sőt egész nemzettestet, népcsoportot, mint a szlovenszkói vox humana példája és próbája bizonyítja. Az erkölcsi nihilizmus áldozata mindig és mindenütt az emberi magatartás, mely a hamis valósággal szemben a non possumus állhatatosságával reagál. A vox humana a szellem erkölcstudatának teljessége, példaadó szuggerálása. Ki csodálkozik, hogy a vádlottak padján ül? Még mindig a szlovenszkói magyar kisebbség peréről van szó? A vádlottak padja kezd szűknek bizonyulni. Már nem vagyunk egyedül. Bennünk, velünk és körülöttünk az antifasizmus osztozik sorsunkban. Perben állunk, embertelen perben, és perünk azon fordul meg: van-e még hitele, létjogosultsága, szava és súlya a humánumnak? Ha nincs, akkor elvesztünk. De akkor velünk és általunk a középeurópai szektoron kioltják a fényt, mert mi a humánum jogán perlekedtünk: ennyi és nem több volt a tétünk és védelmünk. A mi perünk az antifasizmus próbatétje: elítéltetésünkkel a humánum veszt csatát. Soha egy pillanatra napos oldalon nem álltunk: soha egy pillanatra meg nem tántorodhattunk. Ma minden próbát kiállt fix pont vagyunk. Ha mi megrendülünk, ha mi szétszóródunk, nálunknál több vész. Minket nem lehet meghamisítani, kirekeszteni, emberi jussunkból kitúrni. Aki megpróbálja, az nálunknál többet semmisít meg. Mi a világháborúból jöttünk: annak szülöttei és áldozatai lettünk. A magyar bűnök trianoni perének mi voltunk egyik bűnhődési tétele. Megszenvedtük, levezekeltük, mások lettünk, többek lettünk: a vox humana magyar élcsapata. Világháborúból jöttünk, világháborúba torkolltunk, és hivatásunk most teljesedett ki mentő, őrző dunatáji szolgálattá. Ellenséges földön, a fasizmus légkörében őrzők lettünk a strázsán — mások helyett is. ,, Pestdemokraten, rückgrat- und weltanschauungsloses Gesindel" — nyugtázta posztunkat Karmasin Grenzbotéja (1942. VIII. 12.). Utolsó mohikánok voltunk, a demokrácia stafétafutói a legnehezebb szakaszon. De a végén a botot nem volt kinek átadnunk. A demokrácia futama megtört, valami új 429