Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

A fasizmus ellenereje csak százszázalékos másság lehet. Totalitást csak egy ellenkező előjelű totalitás hatálytalaníthat. Egy barbár eszközökkel felelőtlenül hujrázó ellenféllel álltunk szemben. De egy inferióris ellenféllel való szembenállás még nem adhat jogcímet az ellenség törvényeinek gyakorlására — békében. A harc jogán, a bosszú jogcímén, a megtorlás igazában lehetünk-e barbárabbak mi, mint a barbárok? A barbarizmus jogcíménél nincs bennünk több és más, ami az igazságtevést felelősséggel párosítja, ami mérlegel, kiválaszt, és bűnösöket és áldozatokat választ el egymástól, valami, ami judíciumra mutat, felelősségképességre, erkölcstöbbletre: jövő e^tt helytálló ítéletre?! Ha csak a barbarizmus eszközeit tudjuk és akarjuk alkalmazni, akkor ez árulkodón döbbent emberi szegénységünkre és sivárságunkra. Ez azt mutatja, hogy tudat alatt irigyeltük ezt a módszert, hogy lényegében mi is csak ezt akarjuk: a meztelen ököljogot, a hatalmi gyógymódot. De ha mi nem hozunk mást, ha mi nem vagyunk különbek, megértőbbek és messzebb látók, ha csak azt akarjuk és tudjuk hozni más viszonylatban — akkor miért volt minden?! Aki koncentrációs táborra csak koncentrációs táborral tud felelni, terrorra — terrorral, megfélemlítésre ijesztéssel, aki tömegesen büntet, és így a bűnösökkel áldozatokat is sújt: az miben különbözik a bűnben marasztalttói? Mi adja itt a jogcímet a büntetésre? És miért csak a fasiszta bűnös módján tud problémákat megoldani: problémákat elodázni? Aki nem hoz mást, az nem is lehet más. Lényeges változás innen nem jöhet. Aki a rasszizmus őrületét csak faji kizárólagossággal tudja büntetni, az nem szüntetheti meg a fasizmus továbbfertőzését. Szemet szemért, fogat fogért: ez az őskor. Mi mást, mi többet akartunk: lényeges változást, az embertörténelem elindítását. A háború az antifasizmust tépte, szaggatta. A fasizmus éjszakájának ő volt a hőse, bujdosója, mártírja és földönfutója. Hóhérbárd, börtön és haláltábor volt az osztályrésze. Amikor e pokolból kiszabadult: itt új világot talált, a fasizmus legyőzőinek világát, melyben nem ismert többé önmagára. Ebben az új világban — melyről joggal hihette, hogy ő lesz a lelke, mozgatója és igazolója — egyszerűen elfelejtettek neki helyet kijelölni. Kellemetlen mementó lett, mint minden igaz számadó és számon kérő. 423