Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 2. "Észak beszél… ember beszél" (Ibsen halálának 60. évfordulójára

problémái megoldhatatlanok lettek volna, hanem, mert nem voltak problémák." Megtudjuk, hogy darabjai sötét labo­ratóriumban, lombikokban kiagyalt kevergetések torz ve­gyületei. Alkotásai halva született embriók, akik sose éltek. És záróakkordként egy fölényes knock out: „Papirosélet volt egész életed, mint ahogy papirosszagú volt minden írásod." Ez az ütés aztán mellétalált: Ibsen sírkövén nincs név, csak egy kalapács. Ibsen kalapáccsal törte, zúzta és lapította semmivé a polgári társadalom hazugságait. Adyt idézhetjük, aki a talmit és valódit oly biztos érzékkel tudta mindig szétválasztani. „Ibsent csak rettenve bámulta a mai ember. Megkoszorúzta, és hazugnak hazudta, mert érezte, hogy Ibsen veszedelmesebb mindenkinél, aki Spinoza óta Tolsztojig élt." Papirosélet hogy lehet veszélyes? Papírszag ellen mért kell védekezni?! Ibsen veszedelmes ember volt: leleplező, meztelenítő, megvesztcgethetetlen tollforgató a ja­vából. Ady perdöntő koronatanú: „Ibsen kriptájából hideg szél vág délre. Úgy sivít, mint egy boszorkánytüdő, s úgy kér­dez, mint szt. Ágoston hite szerint az Ür fog bennünket kérdezni." Ady „északi emberének" itt a fogantatása: „Ember beszél, kinek a sors, / Az élet, évek és napok / Szívének gyökeréig fájnak." Ibsen és Ady mint „északi ember": európai plusz-tényező. Ennek az északi emberség­nek azonban semmi köze a nácizmus által gyilkos hatalmi hazugsággá gyalázott „Nordmensch"-hez, mert az ibseni északon „gyökösebb a szó, / Mélyebbről jön és nemeseb­ben". Ibsennel és Ibsenből Észak vox humanája szól, kér­dez, vádol és támad. A tőkés polgári társadalomban minden igaz nagy író veszedelmes ember volt: kellemetlen kérdező vagy vádoló. A századvég irodalmi típusának leghitelesebb képviselői csak az Ibsenek és Zolák lehettek. Papirosfigurák? Az irodalom halhatatlanjai és a történelem tényezői. „Ha lesz a mi korunknak eldicsekedni valója a kultúrhistória előtt, a legelsők között majd Ibsenre mutat", vallja Ady. Ibsen drámaíró volt, és a modern dráma kialakulása nélküle elképzelhetetlen. Ös volt, első, alap és minta. Hogy a modern német dráma „Ahnherr"-je, őse Ibsen volt, ez nemcsak a legilletékesebbnek — Alfred Kerrnek — a meg­állapítása, de irodalmi közhely is. Amikor Németországban bemutatták a Kísérteteket, Hoffary dán egyetemi tanár 41

Next

/
Thumbnails
Contents