Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

Tehertétel lettünk. Pedig nacionalizmusok ütközőpontján mi többet vállaltunk, azt, ami az embertelen ellentétet magasabb síkra emeli, és így közömbösíti. Próba voltunk, példa voltunk, hatni akartunk fix pont módján: ,,Aki magát és hazáját, szűkebb otthonát, joggal, igazsággal, szeretettel, emberséggel, szabadsággal béleli körül, az Európát is azzá teszi: az élet, az emberi élet hazájává, mindnyájunk örömévé." (Szalatnai, 1943 karácsony) A fasizmus nagy éjszakáján szent jánosbogárkák lehettünk csak, de hitünk és változatlan magatartásunk az emberi orientáció világítótornyává duzzaszthatta törpeségünket. Micsoda illúzió volt ez: ma tehertétel vagy, botlató kavics, és semmi más. A vándorbot Damoklesz kardjaként lebeg feletted, és éltedet sose volt, sose hitt félelemben és szégyenbea éled: rajta vagy-e már, vagy rákerülsz-e még a száműzöttek proskripciós listájára? Hiába nézel körül, hiába emeled a fejed: nincs segítség, nincs mentség, nincs érdem. Csak magyar van, csak ellenség van: és az te vagy. Tegnap még azt mondták: ki a fasisztákkal, kollaboránsokkal, árulókkal. De ez csak bevezetés volt. 1945. V. 26-án Gabo Rapoš a Demokratban már határozott fellépést követel ,,m inden magyar ellen és az ellen is, aki segít abban, hogy itt maradhassanak". És a felhívásnak foganatja van: senki, senki, senki nem áll az egzekúció és perzekúció útjában. Egy szó, egy hang, egy talán, egy kétely nem hangzott el sem a cseh, sem a szlovák értelmiség szájából. Emberi rezdülésnek, együttérzésnek, fékezésnek, bűntudatnak semmi nyoma. Az uszító hangok fortissimója mellett az emberi hangnak ez a teljes elmaradása megdöbbenti a kortársat. Husz, Komenský, Masaryk nemzetéről van szó, az embert a hit hálójába mentő Chelčický népéről. De emberment ők immár nem dobnak mentőövet, pedig süllyedőkről van szó: emberekről és emberségről. . . Aki nem üvölt a farkasokkal, az hallgat, de szólni nem mer. És ez fáj a legjobban: a barbarizmusnak ez az egyetemleges igenlése, ez a hallgatólagos beleegyezés, ez a szolidaritásos közömbösség, ez a gyűlöletcimboraság, ez az intellektuális menlevél a legembertelenebb cselekedetre: otthondúlásra, száműzésre. 412