Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

embert mondtunk, és embertelenséget arattunk. Ki ismerhet ennél nagyobb csalódást? Fáj, fáj, nagyon. . . Mi változott? . . . míg jogosabb az erősebb, egyetlen vérző, ütköző seb hazám, hazád, a Dunatáj. Az 1940-ben írt sorok semmit sem vesztettek aktualitásukból. Amíg az erősebb joga érvényesül, amíg a faji kizárólagosság a zsinórmérték, a vox humana a legyőzöttek sorsában osztozik. A szláv felelet ma a győztesek felelete: Kollár emberségparancsa érvényét vesztette. Ami ma tájainkon uralkodik, az a pángermanizmus nagyszláv fordítása. Az áldozat tegnap és ma egyformán mi vagyunk. A magyar kisebbség, mely szellemi és erkölcsi igénymaximummal él, kisebbség, mint az emberi jogok köteles álmodozója és muszájhivője, megtartója és megőrzője. A pángermán barbarizmusnak tegnap csak ez a magatartás mondhatott vétót: „Erkölcsi magatartás: erre gúnyosan néznek a siker bálványozói, a tett emberei. A kisebbség csak oly erkölcsi tanítást fogadhat el, mely nem szűkíti, de kiterjeszti az emberi jogokat." (Peéry, 1943, IV. 28.) A hatalmi jog: szűkítő, kirekesztő, likvidáló jog. Hatalmi csoportosulás csak a hatalmi princípium embertelen törvényeit gyakorolhatja. Tolsztojhoz kell visszalapozni, aki az 1910-ben a Kramář elnöklete alatt Szófiában összeülő szláv kongresszus címére intézte figyelmeztető sorait: „Ez az új (pángermanizmus elleni) egyesülés okvetlenül ugyanazon tevékenységre kényszerül, amely nemcsak más szövetségek ellen való harcban fog kifejezésre jutni, de úgy is mint a gyengébb egyesülések és az egyes személyek elnyomása és kizsákmányolása. Igen, az egyesülésben van az emberi élet értelme, célja és üdve, de a célt és üdvöt csak akkor érjük el, ha az egész emberiség egységéről van szó, az egész emberiséggel közös alapon és nem az emberiség kisebb vagy nagyobb részeinek egyesüléséről korlátozott külön célok miatt. . . Ha az igazi haladásnak tudatosan akarunk szolgálni, úgy az ilyen 410