Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

bad elfelejteni: a magyar sajtót nemcsak magyarok olvasták, de minden magyarul tudó más nemzetiségű — amit pl. a Magyar Hírlap szokatlanul nagy példányszáma is bizonyít —, mert a sorok között és utalásokban csak innen tudták meg az igazat, itt érezték meg az antitoxint, itt a destrukció áldását, és itt vettek lélegzetet a humanizmusból, mert a véres toll e sajtóban ismeretlen volt. A háború: Jéglényüktől idegen harc. az újságíró egy idegen, ellenséges világ szenvtelen krónikása, akinek nincs hozzátenni valója a dolgokhoz. Berlin jelenti. Pont. Ebben a sajtóban nem találsz egyetlen zsidóellenes uszító cikket. Az STK maga jelenti mindig önnön szégyenét. Komentársztrájk: ez volt a magyar sajtó vállalt és veszélyes patentje. Amikor Csehországban dühöngött a hóhér: monoton egymásutánban hozta napról napra elmaradhatatlan, napihírek közé rejtett rovatát: ,,Hírek a Protektorátusból." Amikor Magyarországot megszállták a németek, „Magyarországi eseménvek" címszó alatt hozta a puszta híreket. Ez jobban lázított, mint minden más, mert csak a meztelen tényt hozta: az akasztást, agyonlövést, halálos ítéletet, perzekuciót, lapbetiltást, minden megszégyenítő, magyarázó, moralizáló és enyhítő szöveg nélkül. így a gyilkosság — gyilkosság maradt, és az országrabl ás — ország rablás. A kendőzetlen tények önmagukért beszéltek és — ordítottak. A szlovákiai felkelés új helyzetet teremtett: most a szlovákiai sajtóutasításokkal szemben kellett nyílt harcot folytatni, mert ezek állandóan sürgették az önálló, elité'ő állásfoglalást. Ez azonban a legnyilvánvalóbb veszély ellenére sem született meg sohasem, s ez a németek szemében a Magyar Hírlap bűneinek lajstromát betetőzte. A felkelés ellen a Magyar Hírlap egyetlen önálló mondatot sem írt, s az egyetlen lap volt Közép-Európában, mely a felkelésről mint hadi eseményről tájékoztatott, de nem használta a „banditák", „merénylők" stb. kifejezéseket, melyektől hemzsegett a szlovák és német sajtó, és melyek használatára feddőn utasította az itteni propagandaminisztérium, a felkelők néma cinkosának nevezvén. A főszerkesztőt a Gestapo letartóztatta, és csak az ellegális munkában részt vevő szlovák sajtóernberek közbenjárására menekült meg. De a lapnak vége, s mint a bűcsúsorok mondták: ,, . , . befejeződött egy munka, anélkül, hogy véget 392