Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL

A VÁDLOTT MEGSZÓLAL (A cseh és szlovák értelmiség címére) Keresd az igazat, hallgasd az igazat, tanuld az igazat, szeresd az igazat, mondj igazat, őrizd az igazat, óvd az igazat mindhalálig! (Husz János imája az igazsághoz) 1 A második világháború, melyet a német fasizmus robbantott ki, előidézője legyőzetésével véget ért. Nem volt még háború, mely ennyire egyértelműen tisztázta volna a felelősség és bűnösség kérdését, mint Hitlernek ez az ördögi precizitással megszervezett vandál rohama, a nemzetiszocializmusnak e legsajátosabb megnyilatkozása. A háború erkölcsi posztulátuma ülte itt diadalát: a háborús lelkiség, a hatalmi totalitás, a faji kizárólagosság a barbár kíméletlenség. Amikor Hitler száguldó, pusztító rohama megtorpant és elfúlt, egy lidércnyomás alól felszabadult világ ujjongott a győztesek felé: a bellicizmus halálos döfést kapott, a tömeggyilkosság kultúrája likvidálódott, a hatalmi totalitás, a faji kizárólagosság a múlté, a barbarizmus hétéves uralma véget ért, az ember újra felemelt fejjel járhat a világban. Felemelt fejjel. . . Emlékszel-e a lehetetlenre, a reményre, a kívánságra, mit titkos éji órán négy fal között, magányban, börtönben, táborban fojtott torokkal magad elé mormoltál: csak még egyszer! Csak még egyszer felemelt fejjel járni! Próbáld visszaidézni magadnak a földhöz sújtottság és keserű megaláztatás óráit, ismeretlen kortársam Norvégiában és Dániában, Belgiumban és Hollandiában, Franciaországban és Lengyelországban és ti, dunatáji sorstársak: osztrákok, csehek, szlovákok, magyarok, 371