Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - II. Csizma az asztalon

Költőink fiatalok voltak: első indulók. A sematizmus muszája, divatja, könnyítése itt egybeesett egy indulással, egy írásban, kifejezésben még ki nem érett kezdő lelkesedéssel, első szólni akarással, túláradással. Az eredményen nem lehetett csodálkozni, hisz az idős és rutinos prózaírók is engedtek a sematizmus kényszerének és csábításának. Dénesék indulása egybeesett a sztálinizmus egyeduralmával, irányvonalával, és Egri, a neofita, kellett hogy pápább legyen a pápánál. Ö lett, és csak ő lehetett az irányító. Nem voltak kételyei, nem lehettek gátlásai. Ezt Csanda Sándor — tehát egy, a Dénesékkel együtt induló fiatal — mai analízise is aláhúzza: ,,A sematizmus szubjektív oka a mi irodalmunkban a neofiták buzgósága volt." Ez a neofita buzgalom azonban ugyanakkor mellőzhetetlen eredményeket is felmutathat. A Harmadvirágzásban olvasható: ,,A széppróza nyolc könyve közül ötöt Egri Viktor írt. Ez a tény mindennél jobban megvilágítja a helyzetet.. . Az indulás és indítás érdeme mindenképpen Egri Viktoré." Amikor mi még lebunkózottan, ájult sebzettségben, magunkba keseredve ültünk, Egri imponáló vitalitással, aktivizáló frisseséggel mozgott, nyüzsgött, ágált és szervezett. A mozgás, mozgatás érdeme kétségtelenül az övé. Az induló magyar irodalom adott helyzetet talált, kész tényeket: a dogmatizmus, a személyi kultusz uralmát, a sematizmus igazoltságát. Déneséknek és Egrinek ez új volt, igaz volt: a szocializmus, a kommunizmus az autoritás minden hitelével ezen a fokon állandósult. Ők egy éppen létező állapotba csöppentek bele: szociális fokon mást nem tudtak, nem ismertek, nem éltek meg, nem élhettek át. A fiatalok koruknál fogva, Egri pedig tegnapi beállítottsága miatt. A szlovákiai magyar sematizmus mentő körülményei: adottságok. Akik gyakorolták, azok a kommunizmust a sztálinizmus maximális hőfokán ismerték meg és vették át: csak Kopecký beszédeit kell elolvasni! Ők. akiknek nem volt igazító mércéjük, nem tehettek különbséget és nem alkalmazhattak korrektúrát, kritikát. Én megtehettem, mert én és társaim a húszas és harmincas években másképp tettük le a garast. Mi abban a szerencsés helyzetben, jobban mondva, időszakban voltunk aktív harcosok, amikor a proletariátus, a kommunizmus itteni hősi fejezeteit 355