Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - I. Ősök és rokonok - 1. Vitéz Mihály ébresztése és ébredése

MAG HÓ ALATT ŐSÖK ÉS ROKONOK 1 VITÉZ MIHÁLY ÉBRESZTÉSE ÉS ÉBREDÉSE Csokonai, híres Vitéz Mihály, Mindnyájunknak atyánknál atyábbja . . . Öleled e kis magyarságot, Te örök, ó s új hunn poétaság, Óh ébredj, valahányszor ébresztünk. (Ady) Meghalt 150 év előtt, 1805. január 28-án, 32 éves korában. Költő volt és magyar: megértetlen és megalázott, ország csavargója és árvája, test és lélek betege, az inniés hinnimuszáj részege, csalódások józanja, az elhagyatottság, a magány halottja, és — a századforduló legkorszerűbb, legműveltebb magyarja, aki írt ,,a huszadik vagy huszonegyedik századnak, annak a kornak, amelyben a magyar vagy igazán magyar lesz, vagy igazán semmi sem". Életét Ady paradoxonja fedi fel, mely kötetek helyett beszél: ,,Lump volt, csavargó, míveletlen, durva és paraszt. Ö volt tudniillik akkor a legeurópaibb ember ebben az országban." Ez a tudniillik itt úgy csattan, mint a pofon, mint az igazság pontja, mert e legeurópaibb magyar ember végrealitása, egyetlen társa és vigasztalója csikóbőrös kulacsocskája volt: Édes a te danolásod, Jérce forma kotyogásod; 3 Fábry Z.: Stószi délelőttök 33