Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

ra esett volna át. Ez csak ott lehetséges, ahol a vox humana mint frázis visszaüt, visszahat: önmagát hatálytalanítja. Az emberséget csak egyenes derékkal lehet vállalni! A másik megnyilatkozás Koncsol Lászlóé. Ő nem novellát, hanem verset analizál és értelmez. Egyetlenegy verset. Ozsvald Árpádét. Vállalón, példázón, sugallón, felmutatón. És megint az emberen, az emberségen van a hangsúly. Lehet ez véletlen? Amikor ide iktatjuk az utolsó bekezdést, vox humanánk egyik mai dokumentumát idézzük: ,,A művészet sohasem szakadhat el az embertől, s nagyon jó, üdítő élmény egy elgépiesedő, automatizálódó, atomizálódó és kibernetizálódó világban (anélkül, hogy egy percig is ellenségei lennénk a technikai haladásnak) ilyen szép, egyszerű emberi figyelmeztetést hallani: Hiányzik belőlünk az ember egyszerű, őszinte tisztelete, Fák, virágok, madarak, lombok nyugtató szeretete." A vox humana: az emberség magatartása, megtartás a. Korunk — a világháborúk százada, tehát az embertelenség gigantikája — végeredményben embert provokáló, embert kiváltó, embertudatosító, embererősítő pedagógia: Ládd, nékem a jelenkor jó rokon: embert nevel s nem langyos vízbe nyom. Weöres Sándor versének címe: Mai költőre. Ady ,,Emberidő "-ről beszélt. Az irodalom az ember dolga és korparancsa, az irodalom az emberség ügye: vox humana. Vladimír Mináč kongresszusi beszéde ezt a tényt húzza alá: „Az irodalom nem léphet túl büntetlenül önmagán, saját lényegén. Az irodalom lehetőségeit, határait érdeklődésének és vizsgálódásának egyetlen tárgya, az ember szabja meg. E tényen nem változtathat semmiféle iskola, irányzat vagy divat, de még rendelet sem." A szocializmus — eredendőn — embertan. Az emberkorszak világnézete és megvalósítója. Marx és Engels általa vélte és tudja lezártnak az „őskort". A szocialista humanizmus alaptétele és lendítő dinamikája: az ember, 338