Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

az emberség. A szocialista humanizmus csak így lehet vox humana. Kis — majd milliós — közösség irodalma vagyunk, de a vox humana igaza — a szocialista emberség igaza — ezer és ezer kilométeres messzeségből is igazolódik: fényt, értelmet nyer és pontosan kirajzolódó körvonalat kap, amint sötét felhő száll el felette. A fényt árnyéka emeli ki. Az emberséget az embertelenség veszélye és valósága. A vox humana mint emberhez méltó gond — mint a béke igaza — ma Kína szörnyű negatívumának tükrében nyer cáfolhatatlan értelmet. Egy dogmatikus fanatizmus kíméletlensége itt — lényegéhez híven — hullaperspekt í v ában gondolkodik. A forradalmi folyamatosság (Trockij „permanens forradalmának" a kései fattyúhajtása) az atomkorszakban csak a katasztrófa megállíthatatlanságát, láncreakcióját jelentheti. William S. Schlamm, a nyugati atomhajcsár csupán kétszáz millió embert ír le vérszomjas barbár számláján. A kínai atomszomj e minimumot megkontrázza, közömbös vállrándítással megduplázza. Mit neki négyszázmillió ember élete! A legyek tovább szaporodnak, a macskák és kutyák tovább üzekednek, ember se akarjon náluk több lenni. De egy atomháborúban még ez sem biztos. A stroncium sterilizál, és akik és amik esetleg megmaradnak, azok nemcsak az állati és emberi nem végvonaglásának lesznek utolsó tanúi, de utolsó szubjektumai és objektumai is. Utánuk több és más nem jöhet. Négyszázmillió emberi életet rideg számítással jó előre és minden emóció nélkül leírni a számláról . . . hol és hogyan lehetséges ez? Épp Lao-cse, a kínai bölcs az, aki évszázadok előtt már megmondta és megmagyarázta: ,,A nép ott veti meg a halált, ahol szolgaságban él." Ahol az élet, az ember nem számít, ahol az élet nem lázad a halál ellen, ott háború van, szolgaság van. Az élet a halál szolgaságában, az élet a halál akkumulációjában, mi más ez, mint a háború, az imperializmus diktatúrája?! A dogmatizmus, a sematizmus mindig és mindenütt a parancs és az engedelmesség terméketlen, embertelen viszonylatát jelenti. A szocialista humanizmus — mint az emberhez méltó gond kollektivitása, mint a maximális béketudat hordozója — ezt nem ismeri, nem bírja, nem tűri. A Neue 22* 339