Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

A dogmatizmus, mely mint diktátum akar rendet teremteni, lényegében bomlasztó erő. Érték- és mértékdestrukció. A személyi kultusz mint kényszerautoritás csak a sematizmus poshadt állóvizében tükrözheti önmagát. Micsoda visszájára fordult nárcizmus! Öntetszelgő önnézés, amikor a víztükröt néha vér foncsorozza! A vak engedelmesség félelme itt megszokottá, közönnyé, szellemi lustasággá, frázissá oldódik. A sematizmus mint a dogmatizmus vetülete maga a mozdulatlanság görcse, a változatlanság status quója, melyet nyomon követ az elernyedés, a leülepedettség kényelme. A sematizmus: a dogmatizmus és személyi kultusz hétköznapja. Ez adja a kultiválás lélegzetvételéhez szükséges levegőt. Nélküle légszomjba kerül: elfúl. Nem hallja, nem látja önmagát. Visszhangtalan lesz. Ha a lélegzés akadozik, a fetisizmus ordítani, ordíttatni kénytelen. A sematizmus: túlkompenzáltság, túlkiabálás. És ez mindig és mindenütt árulkodó jel. ,,Dove si grida non e scienza" — ahol kiabálnak, ott nincs megismerés — mondotta Leonardo da Vinci. Nincs hit, nincs értelem, nincs valóság, nincs igazság, nincs hitel. A költészet realitás. A költő mint névadó: a valóság hitelesítője. Amit a költő nem hitelesít, az nem létezik. És hitelesítő csak az lehet, akinek fedezete van. ,,A költőnek hitelezője az egész emberi nem": Victor Hugo maximális tétele a költő elkötelezettségének Magna Chartája, hitlevele. Ezért van tekintélye. Aranyfedezete. A költészet ordítás és terror nélküli autoritás. A költészet: szuverenitás. De szuverenitását az emberi nem előlegezi, erősíti, hitelezi, vigyázza, igazolja és biztosítja. A költő és az emberiség egymást tükrözik, éltetik. Ahol a tükör elhomályosul, ott vagy a költő, vagy az emberiség mondott csődöt. Az összekötő, egyenlítő, kiváltó lényeg: az emberség! A költő az emberiség, az emberség elkötelezettje. Csak így lehet kinyilatkoztató, törvény és névadó. A sematizmus a szuverenitás, a törvényszövegezés, a névadás feladását jelenti, kapitulálást, megfutamodást, sablont és kényelmet: a frázis trónra ültetését, a közhely uralmát és unalmát. Engels mindjárt a kezdet kezdetén felismerte a sematikus szocialista költő nyárspolgári voltát: .,a saját énjükben 335