Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

bizonytalanokat, akik épp azért egy lehangoló bombasztikus laposságkeverékben ezt az elmosódott ént strapálják az egész emberiség nevében" (MEGA* IV, 211). És mindezt miért? „Mert egyre jobban szokássá válik szellemi szegénységüknek politikai jelszavakkal való álcázása . . . Egész irodalmi tevékenységük csak úgy duzzad attól, amit tendenciának nevezünk" (MEGA VIII, 15). A már idézett Hans Koch kétféle sematizmust különböztet meg. Az egyik az önelégült sematizmus, amely azt hiszi, hogy a tiszta aktualitás vagy a téma fontossága már egymagában — minden művészi-minőségi igény nélkül — is elegendő az üdvösségre. A másik: „a siralmas opportunista elővigyázat, mely »az egyszer égést szenvedett gyerek kerüli a tüzet« mottójával a biztos sematikus recepteket részesíti előnyben". Ha ezt az általánosító formulázást — mely német írószövetségi gyűlésen hangzott el — összehasonlítjuk a csehszlovák írókongresszus antidogmatista és antisematisztikus hangjával, akkor látnunk kell, hogy a konkrét jelenségek megragadása és felfelé vádló lesorolása jobban közelíti meg a lényeget, mint a német meghatározás. Vladimír Mináč nevén nevezi a gyermeket, amikor azok ellen fordul, akiknek az irodalom csak mások játékának megtűrt kibice, akik a szocialista írókat csak pórázon vezetve tudják elképzelni „az ártatlanok egyengatyájában és üdvözült mosolyával". A fogkrémreklám optimizmusa csúnyán megbosszulta magát. Az eredményen íróember nem csodálkozhat, hisz — Alexander Matuška szerint — „az irodalom nem szolgált, hanem lakájkodott — s ráadásul még díjak után is kinyújtotta a kezét". A sematizmusban kispolgári egzisztencializmus tükrözte önmagát; mert „a dogmatizmus könnyen elérhető létminimum volt". Ezt Peter Karvaš mondotta, pontosan meghatározta a — dogmatista kérlelhetetlenség álarca mögé rejtőzködő — kispolgári szocializmus lényegét: „A dogmatizmus volt a meg nem felelő helyekre került, meg nem felelő emberek gondolkodásának leghasznosabb módszere. A dogmatikus módszerek elsősorban példásan igénytelenek ... a dogmatizmus hatékony módszer volt az alkalmatlanok, a beiktatottak részére". * Marx —Engels Gesamtausgabe. 336