Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

gás felelősségkényszere és reálfantáziája együtt adja és hozza a líra történelmi feladatát: a kinyilatkoztatást. József Attila gondja és képzelete a világháborúk századában ,,az emberhez méltó gond" eredményeként a legnagyobbat, a legnehezebbet — a békét — kodifikálta. A költő igazának történelmi súlyát és elsőbbségét csalhatatlanul mérhetjük le, ha ezt az emberhez egyedül méltó gondot a háború és béke mai perében a kínai kommunista párt állaspontjával szembesítjük! A költő nem reked meg az egyszervoltnál, sémánál, dogmánál, feltétlenségnél, kíméletlenségnél, nem kullog valami után, nem kottából énekel, nem böfög sablont és frázist, nem közhelyes előírást melegít fel, nem szajkózik, nem majmol és nem ismétel. A költő előénekelő, előimádkozó, előfigyelmeztető, előélő, átélő. Ady személyében a magyar társadalmi forradalom testesült meg. Ő jelentette hőfokát, kottáját, summáját. Ady költészete a változást, a forradalmat nyilatkoztatta ki, tette láthatóvá és kikerülhetetlenné: joggá és kötelességgé. Törvénnyé! A költő törvényszövegező, kodifikáló. A költő: névadó. „Hanyag társadalmunkban szabatos szavam van", rögzítette szerepét és rangját József Attila. A költő nevet, jelzőt, jegyet, igét ad a múltnak, jelennek; nevet ad korának, problémájának, figyelmeztető, felrázó jóslatának, diagnózisának, gyógyjavallatának; és nevet ad a még meg sem született emberi jövőnek: gyermekének. És figyelemmel kíséri, amikor ez nevelők, kisajátítók, kiuzsorázók, szabotálok vagy idegenek kezére kerül. Az eltérés, az eltérítés fokáért aggódik. A felelős mindenképpen ő marad. A költő, aki névadó volt, most közbeszóló lesz: számon kérő. Gondoljuk el, micsoda közbeszóló, micsoda vádszövegező volt Ady, amikor „sírjukban is megátkozott gazok", az Ady forradalmában élő magyarságra ráhozták, rászabadították eltérítőnek, „gyógyítónak a Háborút, a Rémet". És hallgatott volna egy József Attila, vagy nem most lett volna igazában öngyilkos tiltakozás, amikor hamis perre, műperre, de igazi börtönre és halálra ítéltettek a személyi kultusz magyarországi áldozatai?! A költő mást akart. József Attila nagy magányának konstruktív értelmét ez a két sor hordozza: „megszerkesztem m a 328