Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

ANTISEMATIZMUS - I. A humánum műfaja

ANTISEMATIZMUS I A HUMÁNUM MŰFAJA A Hét szerkesztősége felkért, hogy összefoglalón, zárszójellegűen szóljak hozzá a hasábjain immár nem hetek, de hónapok óta zajló irodalmi, jobban mondva költészeti vitához. A viták és hozzászólások megállíthatatlansága és hömpölygése már eleve lehetetlenné tesz ilyet: zajló folyamatot nem lehet lezárni, összefoglalni. Amit mondhatok, az nem lehet más, mint egy újabb hozzászólás — az idősebb és tapasztaltabb jogán. Nem is futja erőmből többre. Kórházi ágyon olvastam a viták egy részét és munkára képtelenül itthon a többit. Amikor most hozzáfogok mondanivalóm megszövegezéséhez, erősen kísért a könnyítés lehetősége: letenni a ceruzát, visszafeküdni és kijelenteni: én már régen elmondottam mindazt, amit körülményeink között e témakörről el lehetett mondani. Annál is inkább megtehetném ezt, mert a vita folyamán többen is emlékeztettek e sematizmus elleni kritikai permanenciára, melyet épp a vitaindító Tőzsér Árpád nem vett tudomásul. Végül: e napokban jelent meg — és soha jobbkor — a Harmadvirágzás, mely könyvvé összegezve, a szétszórtat egybegyűjtve szól mostani irodalmunk első tíz évéről. Mondhatnám tehát: olvassátok mai figyelemmel e tegnapi írásokat, melyekhez nem lehet hozzátenni semmit, és melyekből alig kell elvenni valamit! De: az igazságot mindig újra és újra el kell mondani. Az igazságkísérletnek, az igazságközvetítésnek sok az árnyalata: ki kell keverni a pillanatnyilag legjobban ható színt és hangot. író, költő nem pihenhet, nem ülhet tétlenül: újra és újra szót kell kérnie, fel kell emelnie szavát: vallania kell! A vitát költő indította: költőkről és költészetről szólt, eredményekről és elcsúszásokról, akadályokról és akadályozókról. Egy szemléletet pécézett ki, melynek összegező neve: sematizmus. Nem véletlen, hogy ezt költő tette, és a költészettel kap318