Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Stószi jegyzetek

konyhában. Forogni tudunk csak a szűk helyen. Gyurcsó mégis szereti a könyvekkel megrakott konyhát. Az asztalos, a szabó is szereti a műhelyét." Ennyi az egész, de ez a minden panaszcélzat nélkül leírt néhány sor éppen elég arra, hogy felfigyeljünk: így kell élnie, laknia, dolgoznia ma egy szlovákiai magyar írónak? Gondoljunk csak a könyvekre! Ma már mindenki nevében — és nemcsak a tegnapi könyvszerelmes jogán — lehetünk olyan finnyásak, hogy felszisszenjünk, ha a könyvekbe beveszi magát a rántás, hagyma és káposzta kiszellőztethetetlensége, az odakozmált tej szaga és az égett zsír bűze. De itt az emberről van elsősorban szó, az íróról, akinek ez, ennyi a „műhelye": konyha! És az egész családnak egy szoba a szálláshelye . . . Jól van ez így? Nem juthatott volna az évek hosszú során ez a most ünnepelt Gyurcsó egy neki és munkájának megfelelő lakáshoz, műhelyhez?! Két szobához? Amikor Mács helyzetjelentését olvastam, az én könyvektől zsúfoltan is tágas műhelyem és a másik szoba: a nagy könyvtár meg a könyvespolcokkal körülkerített előszoba hirtelen zsugorodni kezdett: légszomjba kerültem. Gyurcsó konyhaketrec-műhelye fojtogatott: fel kellett kiáltanom. A MADÁCH- CENTENÁRIUM legszebb kicsengése maga Sztregova volt: Madách szálláshelyének, kúriájának, műhelyének állami igenléssel és segéllyel való muzeális restaurálása, ha úgy tetszik — realizálása. Hosszú évek botfülűsége, meg nem értése, nemtörődömsége után a rehabilitáció itt is jóvátett sok mindent. A Madáchcentenárium a Béke-világtanács által sugallt világünnep volt, de az Igaz Szó — a romániai írószövetség Marosvásárhelyt megjelenő folyóirata —, mely az utóbbi hónapokban Kemény Zsigmond megtalált Naplójának közzétételével és kommentálásával páratlan ajándékhoz juttatta a magyar irodalom egyetemességét (csak el kell olvasni Illés Endrének a Népszabadságban közölt nyugtázón rögzítő írását) - szinte érthetetlen módon nem vette tudomásul, hogy az egész világon egy Madách-centenárium is volt. Lehet ez véletlen? Ez az érthetetlen ütemkihagyás egy következetes 315