Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Stószi jegyzetek

irodalmi gyakorlat természetes folyománya. Az Élet és Irodalomnak adott minapi nyilatkozatomban a nemzetiségi, a kisebbségi irodalmakról szólva, felemlítettem, hogy azok a velük együtt élő többségi kultúrák és az anyaországi irodalmak kereszttüzében edződnek. ,,De el is éghetnek, ha az arányok felbomlanak", tettem hozzá. Évek óta figyelem: az erdélyi magyar lapokban a román irodalmi vagy művészeti évfordulók, centenáriumok és a jelenkori román irodalom eseményei összehasonlíthatatlanul nagyobb teret foglalnak el, mint a hasonló összmagyar vonatkozásúak. Csak így, ebből a túlexponált lojalitásból adódhatott a fenti Madách-negatívum. És ez akkor történik, amikor az ifjabb nemzedék magyar hagyományi és élő irodalmi tudata egyre halványodik. Az egyik stószfürdői vendég — csallóközi magyar származású műegyetemi hallgató — hallván könyvtáramról, fel akart keresni. Lejönni azonban mégsem jött: nem mert. Amikor okát kérdezték, azt felelte: szégyellem magam, mert a magyar irodalomból nem ismerek semmit! Nincs természetesebb és elkötelezőbb művelődési folyamat, mint az egy hazában élő és éltető többségi kultúrák számbavétele, megismerése és megismertetése. Ezt a földés sorsközösség és a kisebbségi létből adódó hídszerep így hozza magával: ,.hiszen közös a nyeremény, / én minden népet féltek attól, / amitől féltem az enyém" (Győry Dezső). A hidat azonban nem szabad egyoldalúan megterhelni, mert akkor elvész valódi rendeltetése, a levegőben lóg, vagy — leszakad. Egy esetben lenne értelme a tudatos egyoldalú favorizálásnak: ha egy kulturálisan elmaradt irodalom előtt tárnok fel gazdagodásra, fogantatásra a nagyobb potenciájú irodalmat. De a Duna-térben nagyjában ma már egyenrangú irodalmak találkozásáról, cseréjéről van szó, és így az egyensúly, az arány és arányosítás mértéke létfontosságú. Ha egy fél évszázad összképét nézzük, akkor meg kell látnunk, hogy a magyar jakobinusok a közelítés és rokonítás terén mindig többet adtak és vállaltak. Elég, ha a fordítások, ismertetések statisztikáját hasonlítjuk össze. És ez így van jól: mi Ady Endre örök elkötelezettjei vagyunk. Ady irányító jelszavát — ,,Mért nem találkozunk süvöltve / az eszme-barrikádokon? . .. Mikor fogunk már összefogni? / ... Mi, Magyarok és nem magyarok?" — 316